Agónia

Hónapok óta nyilvánvalóan, büszkén és tántoríthatatlanul agonizál a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a délvidéki magyarság mindeddig legerősebb pártja. Ha pedig egy politikai szervezetben gondok adódnak, akkor a felszínre kerül több olyan kérdés is, amelyről korábban – tapintatból-e, avagy félelemből, szolgalelkűségből, de – mindenki hallgatott.
Most, hogy tavaly decemberben a VMSZ a köztársasági parlamentben szembefordult koalíciós partnerével, a Boris Tadić államfő vezette Demokrata Párttal, és nem szavazta meg az ország költségvetését – amivel kis híján a kormányt is sikerült megbuktatnia –, majd válaszlépésként a sértett demokraták sorra szorítják ki a VMSZ-t a vajdasági magyarság szempontjából kulcsfontosságú önkormányzatokból, a pozícióvesztés tehát egyre fájóbb pontjain érinti a pártot; most végre megnyíltak a szájak, és kimondják végre azokat a dolgokat is, amelyekről korábban mélyen hallgattak. Így például azt is, hogy a VMSZ-ben már rég nem úgy mennek a dolgok, ahogyan menniük kellene.

Ma már szóvá teszik azt is, hogy Pásztor István pártelnök parlamenti frakcióvezetőt csinált a saját fiából, Pásztor Bálintból, így alakítva családi vállalkozássá a pártot. És kimondják végre (az ellenlábas) VMSZ-es politikusok, hogy ők ketten döntenek sok kérdésben, lényegében mások megkérdezése nélkül, atyai-fiúi vonalon, bensőséges relációban. Így pedig ők ketten döntöttek arról is, hogy ki kell zárni a pártból az elégedetlenkedőket, mindazokat, akik esetleg kritikát mertek volna megfogalmazni a pártvezetés működésével és döntéseivel kapcsolatban. Az pedig már a bohózat kategóriája, hogy mindeközben Kasza Józsefet, a párt korábbi, a minap még tiszteletbeli elnökét is kizárták. Mert mindenki hülye, a csúcsvezetés pedig eleve zseninek született.
„Nem látom annak jeleit, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség mindebbe belerokkant vagy beleremegett volna” – mondta Pásztor István, a VMSZ elnöke, a vajdasági magyarság egyetlen napilapja, a Magyar Szó hétvégi számának adott nyilatkozatában. Kár, hogy a pártelnök sem veszi észre: ez bizony már az agónia. Pedig igencsak érdekes a lapnak ugyanebben a számában, az egyik érintett település magyar lakossága körében készült körkérdés is, amelyben az emberek örömmel fogadják a változásokat.
Valaminek történnie kellett végre – mondták a megkérdezettek, utalva arra, hogy rosszul működtek a településen Pásztorék helyi pártkatonái­nak vezetése mellett a dolgok.
A VMSZ nem attól gyengült meg, hogy itt-ott elveszítette önkormányzati pozícióit, hanem attól, hogy az emberek csalódtak benne, a vajdasági magyarok kiábrándultak belőle.

Szabó Palócz Attila (Magyar Hírlap)

http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=olvasta&id=1177