Aki magyar aláír?*

Várady Tibor a www.vajdasagma.info hírportálnak adott interjúban ugyan nem ismételte meg egyik korábbi televíziós nyilatkozatát, nevezetesen, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény nem autonómia és az állami szerveknek kellene felállítani magyar választók névjegyzékét, de tény, hogy a vajdasági magyar politikai elit hatalomhoz simuló szárnya részéről egyedül ő próbálja védeni a mundér becsületét. Nem sok sikerrel.

Emlékezetes, hogy a vajdasági magyar politikai elit nemzeti szárnya (igaz, kis botlásokkal), rendületlenül vallja:

–    nincs legitim nemzeti tanács teljes magyar választói névjegyzék nélkül;

–    ezt a (teljes) névsort, az általános választói névjegyzék alapján, csakis az állami szervek állíthatják össze;

–    elfogadhatatlan, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) választói névjegyzékével kapcsolatban Pásztor István mondja meg ki a jó és ki a rossz magyar. Akkor is így van ez, ha az ítélőbíró szerepét Pásztor igencsak testhezállónak véli.

Jellemző, hogy Várady, ravaszul elhárítva a nemzeti tanácsokról szóló katasztrofálisan rossz törvény elfogadása miatt a saját szerepére vonatkozó kifogásokat, igyekszik azokat másokra, a nemzetköziekre, valamint, úgy általában a VMSZ egészére irányítani.

Ezt az állítást természetesen bizonyítanom kell.

Ami a saját szerepére vonatkozó kifogásokat illeti: Várady állítása, hogy a kisebbségi választói névsorral kapcsolatban Stanovcsity professzor konzultált a nemzetköziekkel s azok állásfoglalását építették be már a 2002-es kisebbségi törvénybe is, nem fedi a valóságot. Az, hogy professzor ezzel henceg és még a könyvébe is beleírta a kisebbségi választói névjegyzék rövid történetét, az nem ismeretlen jelenség professzori berkekben. Tény viszont, hogy a nemzetköziek legalább annyira fáznak az autonómiától, mint a begyepesedett balkáni politikai elitek. A nemzetköziek érdeke ebben a régióban – nem tegnap óta – nem az igazságos megoldás, hanem a nyugalom, a feszültségkeltők kordában tartása.

Erre vall, hogy Horvátország és Szlovénia esetében elfogadták a legitim választásokat megalapozó, a hatalom által hivatalos formában létrehozott kisebbségi választói névjegyzék jogi intézményét. Horvátországban egy újabb vérontást kellett a szerbek legitim jogainak biztosításával megelőzni. A szlovének pedig egyszerűen felfogták, hogy ez az intézmény a szlovén többségnek is jó, hiszen távlatos megoldást kínál. 

Más volt a helyzet Kis-Jugoszláviában, majd Szerbiában. Belgrád a legitim kisebbségi testületeket ma sem tartja célravezetőnek. Ezt a nemzeti tanácsokról szóló törvény is bizonyítja. Belgrád törekvését elfogadták azok a magyarok is, akik Major Nándor örökébe lépve – távol tartva magukat a vajdasági magyar pártoktól – a szerbiai főmagyar szerepére pretendálnak. 

2002-ben az elektoriális választási szisztémát, 2009-ben pedig a „fele plusz egy” mércére épülő feliratkozásos megoldást, ugyanaz a trió láttamozta és támogatta. Várady Tibor, Józsa László és Korhecz Tamás. Övéké a magyarok előtt a történelmi felelősség, nem pedig a szerb professzoré, aki kézhez kapta a Belgrádból kezdeményezett, s a nemzetköziek által hitelesített szöveget.

Mert a nemzetközi kisebbségvédelem, az körülbelül így működik. Nem természetes, hogy a nemzetköziek, a Belgrád szája íze szerint megfogalmazott kérdésre igent mondtak? Dehogy nem! Miért is ne mondtak volna igent, ha a megoldást a magyarok is támogatják?

A történethez valószínűleg lenne hozzáfűzni valója Végel Lászlónak és Losoncz Alpárnak is, akik még 2002-ben otthagyták a kisebbségi törvény előkészítésével foglalkozó munkacsoportot. Persze, csak akkor, ha a kezes bárány vajdasági média megkérdezné őket.

Menjünk tovább.

Nem véletlen, hogy Várady rosszul adatolja az állami szervek által felállítandó magyar választói névjegyzék ötletét.

Emlékezetes, hogy a VMDP még 2004 februárjában dokumentumba foglalta követelését. Ennek a vonatkozó része így hangzik: „Ahhoz, hogy a kisebbségi közösségek demokratikus, többpárti választások útján juttathas­sák be képviselőiket a szerb parlamentben, szükség van a kisebb­ségek választói névjegyzékére. Ennek a hatósági úton történő felállításával or­szágunk tovább közeledhet Európához. A számará­nyos képviselet, a garantált parlamenti helyek intézménye, valamint a kisebbségi választói névjegy­zék olyan európai normává vált, amelyet a gyakorlatban, Szlovéniában és Horvátországban már sikeresen alkalmaznak”. (Ez a dokumentum a VMDP Hírlevél második évfolyamának 2004. február 12-én megjelent 10. számában olvasható.) Kell valakinek bizonygatni, hogy a fenti trió tagjai abban az időben egészen másról, Kánaánról meg hasonlókról írtak és beszéltek?

A politikában nincsenek véletlenek. Úgy hírlik, hogy Várady a karácsony előtti napokban a köztársasági kisebbségügyi miniszteri tárcáról is beszélgetett Korhecz tartományi kisebbségügyi titkárral. (A kormány-közeli szerb sajtóban minap megjelent hír szerint a szerb kormány átalakítása kapcsán Csiplity kisebbségügyi miniszter leváltása is napirendre kerülhet.)

Ebben a megvilágításban már máshogy fest Várady tézise, hogy a hatósági úton létrehozott névjegyzék ötlete Korhecztől ered. Mintha két legyet akarna ütni egy csapásra. Egyrészt kiütné a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) kezéből az elsőbbség aduját, másrészt, pont a VMSZ ellenzékének egyik fő követelését passzolná át Korhecznek, akinek ez a szerb kisebbségügyi miniszter tisztségében, a pártatlanság egyik fő bizonyítéka lehetne.

De, hagyjuk a találgatásokat. A főlényeg, ahogy ezt Temerinben szokták mondani, egy kérdésben ragadható meg. Tegyük fel, jóllehet erre vonatkozóan megnyugtató bizonyítékot még senki sem prezentált, hogy Pásztor igazat mondott, s a VMSZ névjegyzékén van annyi név, amennyit törvény „a fele plusz egy” mérce alapján megkövetel?

El tudja fogadni legitim magyar nemzeti tanácsnak Várady jogászprofesszor azt a testületet, amely a VMSZ hiányos választói névjegyzéke alapján jön majd létre?

Várady becsületére legyen mondva, azt, hogy a leendő nemzeti tanács legitim lenne, nos, ő ezt az interjúban, egy szóval sem mondta. Mint ahogy azt sem, hogy aki magyar, aláír.

Azt viszont, merész ívvel átlépve ezzel a politika szférájába, már mondta, hogy „akárhogy is van, mindenesetre nagyon fontos, hogy megalakul a magyar névjegyzék, remélem, összejön a 60% is, vagy több is”.

Ebből is látszik: a politika bizony felül írta a jogot. Kár.

ÁGOSTON András

__________

* Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VII. évf. 197. szám, 2009. december 29. és http://www.vajma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3090, 2009. december 29. [20:15]