Választói névjegyzék és kettős állampolgárság*

Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke szerdán (december 16-án – a szerk. megj.) egynapos látogatást tett Vajdaságban, amely látogatás során találkozott az itteni magyarság képviselőivel Nagybecskereken, Temerinben és Zentán, s beszédet mondott a zentai főtéren tartott nagygyűlésen. Zsúfolt programja ellenére a sajtó képviselőinek is a rendelkezésére állt, s interjút adott médiumunknak.

– Elnök úr, egyebek mellett azért látogatott a Vajdaságba, hogy népszerűsítse a magyar választói névjegyzékre való feliratkozást. Mért tartja ezt fontosnak?
– Nagy reményekkel vagyunk a névjegyzék összeállítását illetően. A Kárpát-medencei magyarság számára ez egy teljesen új tapasztalat. Egyetlen magyarlakta, de Magyarország határain kívül élő területen sem jött létre hasonló kezdeményezés. Nincsenek olyan törvények, amelyek megadták volna erre a lehetősséget. Itt Szerbiában nyílt erre először lehetőség, amire mi nagyon büszkék vagyunk, és emiatt az elismerésemet szeretném kifejezni a szerbiai törvényhozóknak.
Most majd elválik, hogy mire megyünk mi ezzel a lehetőséggel. Én azt mondtam el a mai nap során mindenhol, hogy a szabadság csak annyit ér, amennyire képesek vagyunk élni vele. És úgy gondolom, hogy itt most egy komoly lehetőség nyílt a magyarok előtt. Sokak számára meglepő, én inkább megindítónak mondanám, hogy egy hónap alatt több mint százezren iratkoztak fel a listára, olyan előzmények után, amit az elmúlt tizenegynéhány esztendő hozott Szerbiában. Én csak azzal tudom biztatni azokat, akik megtették, hogy jó döntést hoztak. Ez nem egy egyszerű aktus. Ennek később még lesznek nagyon komoly pozitív következményei itt egy magyar kormányzat irányába, egy közösséget és annak vezetőit is leginkább az ilyen pozitív aktusok hatalmazzák fel, legitimizálják, teszik elfogadhatóvá. És mi erre, mint egy nagyon komoly politikai és alkotmányos tényre fogunk tekinteni majd Magyarországról, amikor a vajdasági magyarság kérdésével találjuk magunkat szemben.
Azt hiszem, hogy számos jogkövetkezmény és kedvező intézkedés lesz majd köthető a névjegyzékben való részvételhez. Ennek részleteiről tárgyalunk a VMSZ vezetőivel, Pásztor úrral.
Nem akarom véka alá rejteni azt sem, hogy nagy és szép reménnyel készülünk a parlamenti választásra. Bár mindannyian a jó Isten és a választók kezében vagyunk, és amíg egy választási eredményt nem hirdettek ki, addig sohasem lehet biztosat tudni, de mi úgy érezzük, hogy az elmúlt nyolc évben kiérdemeltük otthon az emberek bizalmát, és abban reménykedünk, hogy meg is fogjuk majd kapni szavazatok formájában. És akkor egy új korszak kezdődik Magyarországon, amely a határon túli magyarokat kellő súllyal kezeli majd, és megpróbálja az ő életüket összekapcsolni az EU-n belül lévő magyarországi magyarság életével. Ez mindenkinek jó, a magyarországi magyaroknak, a vajdasági magyaroknak és jó lesz a szerbeknek is.

– A vajdasági magyar pártok és civil szervezetek egy része nem tartja autonómiának a nemzeti tanácsokról szóló törvény adta lehetőséget, ugyanakkor ellenzi azt, hogy az állam helyett VMSZ aktivistái állítják össze a magyar választói névjegyzéket. Emiatt úgy tűnik, vége annak a vajdasági magyar politikai egységnek, ami az utolsó választások időszakában jellemezte az itteni magyarokat. Erről mi a véleménye az elnök úrnak?
– Először is szabadságban élünk, tehát mindenkinek joga van másként gondolkodni. Sőt mi több, arra is joga van, hogy másként cselekedjen. Én csak szempontokat tudok figyelmébe ajánlani az itt élő magyaroknak. A döntést maguknak kell meghozni. Bár jó lenne a mostani semmiből egy ugrással a teljes autonómia világában találni magunkat, de attól tartok, hogy ez a tündérmesék világába tartozik. A mostani helyzetből az autonómia világába egy hosszabb úton juthatunk majd el. Hogy milyen hosszú az út, az rajtunk is múlik. De itt több, egymásra építkező dolognak, döntésnek kell megszületnie. Én jó irányba tett és fontos lépésnek tartom a névjegyzékre való feliratkozást. De ez nem jelenti azt, hogy az út végére megérkeztünk ezzel. Onnantól kezdődik majd az a kérdés, hogy meg kell tartani a választást, a következő kérdés pedig, hogy a tanács milyen intézményeket vesz át: iskolát, kulturális intézményeket, színházat, médiát. Egyáltalán mi az, aminek a fenntartására, működtetésére képesnek és alkalmasnak látja magát. És gondolom, hogy majd a magyar kormánynak is válaszolnia kell erre a kérdésre, mert majd az MNT a magyar kormányhoz fog fordulni, hogy hosszú távon, előre kalkulálható módon milyen segítségre számíthat, mert ennek arányában lesz majd képes intézményeket átvenni, és a tényleges autonómiát megvalósítani. Az autonómia egy olyan szó, amelynek sok definíciója létezik. Minél közelebb kerülünk hozzá, annál világosabbá válik, hogy az autonómia azt jelenti, hogy az életünk szempontjából fontos, az életünk keretét adó intézményeket mi magunk választjuk meg, tartjuk fenn és működtetjük. Minél szélesebb ezen intézményeknek a köre, annál teljesebb az autonómia. Van olyan ország a világon – ilyen a katalán autonómia –, ahol még a rendőrséget és az igazságszolgáltatást is az autonómia tanácsai tartják fönn. A mi világunk itt, Közép-Európában ettől még nagyon messze van. Nekünk most még az iskolánkért, a kulturális intézményeinkért, múzeumainkért, a médiánkért kell elsősorban küzdeni. De hiszem azt, hogy a feliratkozás egy jó irányba tett fontos lépés.
Aki meg erről mást gondol, annak azt tudom ajánlani, hogy fontolja meg az érveimet, gondolja át még egyszer az eddigi álláspontját, és ha teheti, akkor arra kérem, hogy iratkozzon fel. Ezzel megerősíti az itteni magyarokat. Szerintem saját identitását is megerősíti. De ez már az ő világa, ebbe nem kívánok beleavatkozni, de biztos vagyok abban, hogy megerősíti az itt élő magyar közösséget. Sőt, megerősíti az egész Kárpát-medencei magyar közösséget. És talán érdemes a vajdasági magyaroknak úgy tekinteni magukra, hogy az itteni kísérlet sikere nagyban befolyásolja a később megindítandó hasonló kísérletek sikerességét Felvidéken és Erdélyországban. Tehát ami itt történik, annak jelentősége elsősorban a vajdaságiaknak a legfontosabb, mégis messze, a határokon túl is éreztetni fogja hatását.
– Politikai elemzők a Fidesz – MPSZ hatalmas sikerét jósolják a jövő tavaszi magyarországi parlamenti választásokon. Sokakat foglalkoztat: ismét napirendre kerül-e majd a kettős állampolgárság kérdése?

– Most már eltelt öt esztendő a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás óta. Ugye, mindenki azt szerette volna, hogy ha közfelkiáltásos eredmény jön létre és minden magyar ugyanazon a hangon beszél. Mondjuk úgy, hogy Jézust kiált, de hiába kiabáltunk, hogy „Jézus”, valahogy Barabásnak hangzott az egész. Azonban most, hogy már kellő távlat áll rendelkezésünkre, meg hogy kormányváltás és korszakváltás is készülődik Magyarországon, ideje kicsit alaposabban is megvizsgálnunk az öt évvel ezelőtti népszavazást. És engem most már csak egyetlen dolog érdekel ebből a népszavazásból. Ez pedig az, hogy többen mondtak a kettős állampolgárságra igent, mint nemet. Tehát az én felfogásom szerint az a népszavazás győzött. Még egyet már nem kell kiírni, mert egyszer volt rá mód, aki akart elmehetett és elmondhatta, hogy mit gondolt. Az igenek többségben voltak. A következő magyar parlamentnek az a dolga, hogy a népszavazáson többségre jutott igeneknek érvényt szerezzen. Ez egy bonyolult jogi munka lesz. Függ a választások eredményétől: kétharmados többség, alkotmányosság… Tehát nem egy egyszerű közjogi művelet mindez, de az irány teljesen világos. Az érzelmek végre lehullanak erről a népszavazási eredményről, csak a csupasz számok maradnak, a számok pedig egyértelműen meghatározzák a következő kormány dolgát. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy milyen alapon jön majd létre a kettős állampolgárság intézménye. Valamilyen megbízható adatbázis szükséges ehhez. Persze szükséges az önbevallás, szükséges, hogy bizonyos adatokat szolgáltassanak azok, akik a magyar állampolgárságukat szeretnék kiváltani, de egy kiindulópontként leginkább a névjegyzék szolgálhat. És hát eléggé együgyű volna a magyar kormány, ha egy ilyen önkéntes akcióval összegyűjtött névjegyzéket nem kívánna bevonni a saját döntéseibe. Tehát én azt gondolom, hogy igenis a névjegyzékre valófeliratkozásnak – úgy, mint korábban a magyar igazolvány kiváltásának – igenis lesz jelentősége, amikor az állampolgárság kérdése kerül majd szóba.
– A Fidesz győzelme esetén változik-e a határon túli magyar szervezetek támogatási rendszere?
– Engedje meg, hogy két pontba foglaljam válaszomat. Az első, hogy én a határon túli magyarok életét segítő magyarországi támogatást sohasem kiadásként kezeltem, hanem befektetésként. Én azt gondolom, hogy ez busásan megtérül. Ezért a határon túli magyaroknak nem érdemes magukat úgy látniuk, mint akiket támogatnak, mint akiket segélyeznek, és a magyarországi magyaroknak sem szabad úgy gondolkodniuk a határon túli magyarokra, mint akik segélyezésre és támogatásra szorulnak, hanem egy közös jövőbe történő beruházásként kell ezt felfogni. A budapesti magyaroknak is jó, hogy ha Szabadkán is sokan vannak, erősek, gazdagok és jómódúak a magyarok. A szabadkai és a szegedi magyaroknak is jó, ha egyébként a temerini magyarok jómódúak, biztosan állnak a lábukon és kellő gazdasági erővel rendelkeznek. Beszélik a nyelvünket, van identitásuk, és össze akarnak dolgozni, össze akarnak tartozni a többi magyarral. Tehát ezért én a határon túli magyar területekre szánt pénzeszközöket a költségvetésen belül nem a kiadási rovatba írom be soha, hanem a befektetési rovatba írom, s meg vagyok győződve róla, hogy az nagyon rövid idő alatt meg is térül.
Ami a dolog másik részét illeti, a modern világban a gazdaságok mérete számít. A magyar állampolgárok ma mintegy tízmilliónyian vannak. Azt a luxust szerintem a modern világ körülményei közepette a magyarok nem engedhetik meg maguknak, hogy a nagyvilágban élő magyarokat ne próbáljuk meg összekapcsolni. Ha őket össze tudjuk kapcsolni, az egész magyar nemzetgazdaság számára előnyöket hoz. Ezért én azt gondolom, hogy ahelyett, hogy Budapestről próbálnánk megmondani, hogy mit és hogyan kell segíteni, támogatni, jobban teszünk, ha hallgatunk azokra a közösségekre, amelyek azokon a területeken élnek. Budapestről nem tudom megmondani, hogy mi a jó a temerinieknek. Úgy általában meg tudom mondani, hogy mi a jó, de hogy konkrétan mit kell tenniük, azt ők tudják megmondani. És nekünk, a mindenkori magyar kormánynak az a dolga, hogy az ő szándékaikhoz és terveikhez nyújtsunk segítséget, azok megvalósítására adjunk lehetőséget. Én ezt tartom a rendszerváltás elmúlt húsz éve legnagyobb eredményének. Korábban ezek a közösségek nem szerveződhettek meg, és Budapest joggal gondolta, hogy miután ott nincs szabadság, és nem tudnak megszerveződni, így Budapestről tudjuk megmondani, hogy mi jó, mi nem, mi hasznos és mi nem az. Azóta eltelt húsz év, minden közösség megszervezte magát. A magyar kormánynak az a dolga, hogy jó partneri kapcsolatot építsen ki a határon túli szervezetek képviselőivel és választott vezetőivel. Hogy milyen formában és milyen irányban kell majd ezeket a támogatásokat eljuttatni, azt én elsősorban majd Pásztor úréktól fogom megkérdezni, ha eljön az ideje.

TERNOVÁCZ István

__________