Lélektani hadviselés, vagy sem?

Mivel magyarázható, hogy a magyarverések ügyében a hatalom érvelése Szerbiában és Romániában hajszálpontosan megegyező?

Aki erre a kérdésre őszinte, pontos választ ad a magyar-magyar párbeszéd során, az egy lépéssel közelebb került a magyarverésekkel kapcsolatos nemzeti stratégia kidolgozásához.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) régi álláspontja, hogy a Vajdaságban a szerb hatalom a magyarveréseket a lélektani hadviselés egy formájaként alkalmazza. A magyarverések nálunk a szerbek és a magyarok közötti feszültség szinten tartását célozzák. A feszültség objektíve hozzájárul, hogy a magyarok egyre inkább megbarátkozzanak a távozás gondolatával, vagy a körülményeknek engedve alkalmazkodjanak. Végeredményben eljutva az asszimilációig.

Mire alapozható a vélekedés, hogy a Szerbiában és Romániában zajló magyarverések között párhuzam fedezhető fel? Elsősorban a konfliktushoz vezető élethelyzetekre, továbbá a hatalom érvelésére, s végül a magyar károsultak viselkedésére.

Szinte kivétel nélkül a többséghez tartozó egyén, vagy egyének kihívó, kötekedő magatartása okozza magát a konfliktust. Sok esetben az alacsonyabb hőfokú konfliktust, látszólagos megnyugvást követően, a többségi erőfölény kialakulása után, immár fizikai leszámolás követi.  Másodszor, a hatalom cáfol. Itt is, ott is. Romániában – mennyire ismert ez az érvelés - a szebeni megyei rendőr-főkapitányság szerint a román fiatalok egy csoportja nem etnikai vagy politikai okokból bántalmaztak szászmedgyesi magyar középiskolásokat. Arról van szó, így a hatalom, hogy Medgyesen, az  RMDSZ-székházában húsvét hétfőjén rendezett összejövetelre két román férfi is „bekérezkedett”, majd az elutasító válasz miatt hatodmagukkal visszatértek, és több diákot agyba-főbe vertek, az épületben pedig törtek-zúztak. Hogy miért? Hát az alkohol miatt: „Eddigi információink szerint – állítja a rendőrségi illetékes – a két csoport közötti összetűzés kiváltó oka az alkoholfogyasztás volt, a spontán verekedés pedig azután alakult ki, hogy az RMDSZ székházában tartózkodó fiatalok nem engedték be összejövetelükre a hat támadót”.

A felvetést, hogy a támadók nemzetiségük miatt gyalázták, bozgornak (hazátlan – szerk. megj.) nevezték a magyar fiatalokat az illetékes, kapásból elvetette. Mert a medgyesi kapitányságon két bántalmazott tett feljelentést testi sértés és egyéb erőszakos bűncselekmény miatt. Panaszukban azonban nem tesznek említést a „bozgorozásról”.

S itt eljutottunk a sértettek viselkedéséhez. Úgy látszik, itt is párhuzamot lehet vonni. A sértett magyarok nem hisznek a hatalomnak, s rosszak a tapasztalataik. Úgy gondolják – általában nem alaptalanul – hogy kár a gőzért. Sőt, ha ugrálnak, abból csak bajuk lehet.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Egyelőre azt, hogy az erdélyi pénzkezelő érdekszervezet az RMDSZ eddig határozottan lépéseket tett. (Ez részben érthető, hiszen az incidens az RMDSZ székházában zajlott le.) Kérdés, lesz-e elég kitartás ahhoz, hogy az általa elindított eljárást következetesen véghez vigye.

Minden esetre, az már haladás, hogy az RMDSZ nem toleranciaprogrammal kívánja kiküszöbölni a magyarveréseket, mint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tisztségviselői.

Ágoston András:

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL VIII. évf. 74. szám, 2010. április 9.