A kiadványok nyomdai áron a címen szerezhetők be, amíg a készlet tart.

 Alkotmány és (állam)polgári jogok

RECENZIÓ

Bozóki Antal Alkotmány és (állam)polgári jogok című szöveggyűjteményét kiadásra ajánlom.

A kézirat az első fejezetben áttekinti az emberi és a kisebbségi jogok szabályozásának történelmét, a legrégibb koroktól a legújabb jogforrásokig.

A második fejezetben a szerző az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok szerbiai jogszabályait tekinti át, illetve mutatja be a hatályos alkotmányon és jogszabályokon keresztül.

A harmadik fejezet, amely A demokrácia ábécéje címet viseli, a demokrácia fejlesztésével és kiteljesedésének problémáival kapcsolatos szövegek fordítását tartalmazza. Így lehetőség nyílik a társadalmi és a jogi fejlődés problémáinak részletesebb feltárására.

A publikálandó szöveg melléklete tartalmazza a legfontosabb vonatkozó nemzetközi és belföldi jogi dokumentumok gyűjteményét, amely lehetőséget ad az érdeklődőknek a további kutatásokra.

Magyar nyelven a szerző kiadásra előterjesztett könyve, szűkebb hazánkban, első ízben foglalkozik az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok ismertetésével és azok megvalósításának kérdéseivel, illetve problémáival.

Mindenképpen hasznos kézikönyvül szolgálhat mindazoknak – elsősorban középiskolai diákoknak, tanároknak, illetve azoknak, akik a téma iránt érdeklődnek, de érdeklődésre tarthat számot a szélesebb nagyközönség részéről is.

Újvidék, 2009. 03. 16.

Ágoston László, ügyvéd

 Emberi Jogi Naptár

Előszó

Hatvanadik évforduló

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése hatvan évvel ezelőtt, 1948. december 10. napján, a 217 A (III) számú határozattal fogadta el és nyilvánította ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Louise Arbour, az ENSZ volt emberi jogi főbiztosa1 a Nyilatkozat elfogadásának hatvanadik évfordulója kapcsán írt cikkében hangsúlyozta: „A visszaélés, a diszkrimináció és az egyenlőtlenség még mindig általános a világban. E jelenségek még súlyosbodhatnak az elnyomás, az erőszak, valamint a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek új formái által.” Az évforduló alkalmából az ENSZ az egész 2008-as éven át tartó kampányt indított.

Az igazságosság és az egyenlőség elveit népszerűsítő kampányról Louise Arbour kifejtette: bár sokan megkérdőjelezik az ENSZ-nyilatkozat aktualitását, inkább azokról a kormányokról kellene beszélni, amelyek ma sem hajlandók betartani a dokumentumba foglalt normákat. Sok ország jogi rendszere a megfélemlítésre épül, az elkövetőket nem vonják felelősségre, az áldozatoknak pedig nincs kihez fordulniuk. Ezért is írta a 2007. évi évfordulóról az emberi jogi főbiztos: „A megemlékezések nemcsak egy kivételes emberi teljesítmény előtt tisztelegnek. Arra is emlékeztetnek, hogy a nyilatkozatot élő valósággá tenni, továbbra is előttünk álló cél.”2

Ez a könyv az Egyetemes Nyilatkozat hatvan éves jubileuma alkalmából készült.

Az első fejezet azzal foglalkozik, hogy az Nyilatkozat milyen hatást gyakorolt az emberi jogok és alapvető szabadságok nemzeti és nemzetközi keretekben történő biztosítására és védelmére.

A második fejezet a Nyilatkozat magyar nyelvű hivatalos fordításának és a Magyarok Világszövetségének elnöke által előterjesztett új, „a nyilatkozat üzenetéhez és anyanyelvünk szelleméhez méltó magyar nyelvű változat” párhuzamos szövegét tartalmazza.

A harmadik fejezet áttekintést ad az ENSZ eddigi Emberi jogi főbiztosairól (HCHR). A főbiztos olyan ENSZ-tisztviselő, aki felelős a világszervezet emberi jogi tevékenységéért, felel valamennyi polgári és politikai, illetve gazdasági, szociális és kulturális jog tényleges élvezetének elősegítéséért és védelméért.

A negyedik fejezet a legterjedelmesebb. Ez a fejezet tartalmazza az emberi jogi naptárt, azoknak a napoknak a (magyar, szerb és angol nyelvű) megnevezését, rövid történelmét és a jelentőségéről szóló megemlékezést, valamint a naphoz fűződő illusztrációt, amelyeken az emberi jogokat világszerte megünneplik. Az emberi jogok szempontjából fontos dátumok közé tartoznak az ENSZ által meghatározott hivatalos nemzetközi napok, a civil szervezetek (NGO) által elismert világnapok, a történelmi események évfordulói és néhány kimagasló emberi jogi aktivista születésnapja is. A naptár jól mutatja az emberi jogok fejlődését, a kérdések széles skáláját és változatosságát is. Ehhez a fejezethez kapcsolódik a felhasznált irodalom, valamint a könyvben használt rövidítések és kifejezések jegyzéke (az a hatodik és a hetedik fejezetben).

Az ötödik fejezetben az egész évre szóló Jeles napok kalendáriuma található, az egyes napoknak az említett három nyelven való elnevezésével.   

Az ENSZ emberjogi jubileuma jó alkalom arra, hogy emlékeztessük a kormányokat: A Nyilatkozatba foglalt jogoknak a megvalósulása elképzelhetetlen mindaddig, amíg az emberiség túlnyomó többsége nyomorban él, és a világban megszegik az alapvető emberi és kisebbségi jogokat és szabadságokat.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2008. október 17.

A vajdasági magyarság helyzete

 Véleményünk szerint

Meglehetősen rossz tapasztalatunk van nekünk, ezen a tájon élő magyaroknak a tekintetben, ahogyan a jogainkat kezelik a világ sorsát intéző mindenkori hatalmak. A bajaink azzal kezdődnek, hogy nincs jogunk saját sorsunkat rendezni. Ez volt a gondunk kezdettől fogva, nevezetesen attól a gyászos időtől kezdve, hogy az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésnek nevezett, a győztesek hatalmi tobzódását tükröző, 1920-ban véglegesített diktátum jogerőre emelkedett. A húszas, de főleg a harmincas években legkiválóbb, idegen nyelveket is perfektül beszélő jogászaink szinte sorozatban gyártották a kiválóan megfogalmazott, tények sokaságával alátámasztott panaszleveleiket a Népszövetségnek címezve. A beadványok talán még mindig ott porladnak a sóhivatalnak bizonyult nemzetközi szervezet archívumában anélkül, hogy akárcsak elolvasta volna valaki. Azután meg csodálkoztak a tettesek, hogy felszabadítókat láttunk az 1941-ben bevonuló honvédeinkben. Bajaink tömegmészárlásba torkollottak, amikor azt hirdették a második világháború győztesei, hogy Tito hadserege felszabadított bennünket. És kivégezték azokat a politikai vezetőinket, akik panaszt mertek emelni a minket elnyomó hatalom ellen.

A második világháborút követő időkben már nem volt, aki megfogalmazza panaszainkat. A világ úgy tudta rólunk, hogy helyzetünk példásan van rendezve. E rendezés miatt már-már magunk is kezdtük elfelejteni, hány ezer, hány tízezer ártatlan nemzettársunk eset áldozatul a „felszabadulás” hevében. Kivégezték és elüldözték politikai és lelki vezetőinket, a kommunisták pedig segítettek megfosztani civil szervezeteink és egyházaink vagyonától.

Államunk vezetői az elmúlt negyed évszázadban megsemmisítették a hatalmas Jugoszláviát, egy valamit azonban maradéktalanul megörököltek belőle: azt az érvet, hogy az itteni magyarságnak, s általában a kisebbségnek példás a helyzete. Amikor a nemzetközi közösség sorsunk felől érdeklődik, mindig olyan képet tárnak elébük, hogy ez a hamis állítás ideális helyzetünkről meg ne változzon. Csupán az utóbbi években tapasztaljuk, hogy amikor felőlünk akar tájékozódni valamely nemzetközi szerv, akkor minket is megkérdeznek. Ilyen alkalomnak látszik most ez, amikor november végén az Európa Parlament küldöttsége érkezik Szerbiába.

Az esemény hírére tizennégy délvidéki magyar civil szervezet eldöntötte, hogy a magunk eszével megfogalmazzuk magunkról a véleményünket. Mérlegeljük helyzetünket s alkotunk képet róla, és ezt bemutatjuk a nemzetközi közösség eminens képviselőinak. Így született meg az e füzetben található tanulmány, s ebből a tanulmányból foglaltuk a Memorandumba véleményünket, amely egyben megoldási javaslatainkat is tartalmazza. Az már szinte csupán kiegészítésnek tekinthető, ami még itt olvasható anyanyelvi iskolarendszerünkről, az időrendi sorrendbe foglalt sérelmeinkről, vagy a nemzetközi szervezetek ránk is vonatkozó, helyzetünk javítása céljából készült dokumentumokból.

Le kell szögezni: sem a tanulmányok, sem pedig a Memorandum nem cseng egybe az állam hivatalos véleményével. De még az állami szervek által gyakran szerepeltetett magyar politikusainkéval sem. Sőt! Estenként azt tartjuk a legnagyobb bajunknak, hogy az állam kreált olyan szervezeteket, fizet és pórázon tart olyan politikusokat a mi sorainkból is, amelyeknek a működtetésével, illetve akik munkája miatt sikerül leplezni azt az általános véleményt, amelyet az itt élő magyarok hatalmas többsége vall. Nevezetesen azt, amit a Memorandum igen tömören és találóan így fogalmaz meg: „Szerbia nem folytat aktív kisebbségpolitikát, a nemzeti kisebbségek problémáival nem is igen foglalkozik.” A többi bajunk részint ebből következik: Helyzetünk folyamatosan romlik, Szerbiának nincsen kisebbségvédő törvénye, minisztériuma, a közigazgatási felosztás kifejezetten azt a célt szolgálja, nehogy egy-egy nagyobb tömbben a magyarok összefoghassanak. Még az állam által ránk erőltetett Magyar Nemzeti Tanács sem érdekli az államot. Hosszú ideje, hogy lejárt a megbízatása, pedig amúgy is sok kifogásolni valót találtunk létrejöttében, feladatai meghatározásában és működésében.

Kicsi füzetünk az Európa Parlament érkezésének hírére állt össze. Reméljük, lesz, aki átveszi, elolvassa és megkérdezi tőlünk: véleményünk szerint mit kellene tenni, hogy ezt a földet ne csupán mostoha országunknak, kényszerű lakhelyünknek, hanem a minket is védő hazánknak tekinthessük.

MATUSKA Márton

Újvidéken, 2007. november 16-án.                       

 Magyarok a Vajdaságban

Válogatott írások 2001–2007

 Sorsunk dokumentumai

(Vélemény Bozóki Antal: Magyarok a Vajdaságban c. kéziratáról)

Hatalmas munkát végez Bozóki Antal ügyvéd azzal, hogy aktív részvételt vállal a délvidéki magyarság életében. Árgus szemekkel figyeli a történéseket, véleményt mond róluk, javaslatokat tesz hazai, magyarországi és nemzetközi fórumokon politikusoknak, civil szervezeteknek, törvény- és más jogalkotóknak, vitatkozik, bírál, tanulmányokat ír…

Nem példa nélküli délvidéki ügyvédnél ez a fajta, igen nagy erőfeszítést igénylő közéleti szereplés. A trianoni országcsonkítás után, az ország testéből kiszakított bácskai, bánsági, szerémségi, drávaszögi és muravidéki magyarok között is az elsők között voltak azok a jogértők, akik ügyvédi irodát tartottak fönn és volt szaktudásuk, de pénzügyi fedezetük is ahhoz, hogy az SHS államban, majd a királyi Jugoszláviában jogacsorbítottá vált, sokáig még állampolgársággal sem rendelkező magyar tömeg számára keressék a jogorvoslatot. A világesemények olyan sorsot hoztak ránk, hogy ezekről a – sok esetben botcsinálta, de ügyes és áldozatkész – ügyvéd-politikusokról teljesen megfeledkeztünk. Ilyen volt például a háborús bűnösként kivégzett zombori ügyvéd, dr. Deák Leó, a későbbi megyei főispán; a nagybecskereki Várady Imre, aki ugyan – szinte véletlenül – elkerülte ezt a sorsot, de az ő érdemeit sem szoktuk emlegetni; nem maradt le mögöttük a Szabadkán ügyvédeskedő Strelitzky Dénes, aki szintén túlélte a háború utáni üldözéseket. Meg kell azonban csak nézni, kik voltak az 1922-ben, Zentán megalakított Magyar Pártnak a legaktívabb tagjai, s megállapíthatjuk, hogy az ügyvédek az első sorban találhatók. Manapság egészen más a helyzet. Igen kevés délvidéki ügyvéd vállal politikai szerepet. Főleg a tekintetben, hogy nem simul be a hatalom mellett sündörgők közé, hanem függetlenségére vigyázó, emiatt általában ellenzékieskedésre kényszerülő politikussá lesz.

Ma már nem csupán a Délvidéken, hanem Belgrádban, Budapesten és Brüsszelben is számontartják Bozókit, a Torontáltordán született újvidéki ügyvédet. Szerencsénkre kikérik az ő véleményét is. Pozícióját nem csekély mértékben erősíti, hogy évek óta működtet egy – a szakmájára és magatartására illő nevet viselő: Árgus – civil szervezetet.

Bozóki új könyvvel lép a nyilvánosság elé. Megszoktuk már tőle, hogy azokból a cikkekből, tanulmányokból, szakmai véleményekből, amelyeket akkor hoz nyilvánosságra különböző tömegtájékoztatási szervekben, amikor a magyarságunkat érintő események miatt ezt szükségesnek találja, időnként kötetet állít össze. Sajnos, gyakran kénytelen megszólalni jogsértések miatt. Magyarverések, magyar iskolák létfenntartási gondjai, a magyar tömegtájékoztatás léte, törvényalkotási kezdeményezések és mulasztások, rehabilitáció, kártérítés, a kisebbségi magyar önszerveződésből adódó gondok… Se szeri, se száma kényszerítő eseményeknek, helyzeteknek, amiket egy lelkiismeretes jogász magiszter nem mulaszthat el, ha foglalkoztatja magyarságunk helyzete. Mindezek tetejében ő tisztában van azzal, hogy ami ma újsághír, az holnap már történelmi dokumentum. Hogyne tudná, hiszen volt már laptulajdonos is, amit nem mondhat el magáról egyetlen más, mai jogászunk sem. Nyilvánosság elé tárt írásait ezért gondosan elraktározza és könyvbe foglalva ismét a nyilvánosság elé lép velük. Így állt össze ez a legújabb kötete is, amelynek anyaga a 2001-től 2007 elejéig született írásaiból lett kiválogatva, s CD lemezen mellékel hozzá egy bővebb válogatást is. Nem nehéz észrevenni, hogy hasonló jogi szemléletű tudós polgártársunk alig akad régiónkban, munkája sok tekintetben példa nélküli.

MATUSKA Márton

Újvidéken, 2007. június 13.

Egy nagy sakkjátszma dokumentátora

(Vélemény Bozóki Antal: Magyarok a Vajdaságban című kéziratáról)

Miután elolvastam Bozóki Antal Magyarok a Vajdaságban című tanulmány dokumentumának kéziratát, és belenéztem még abba a terjedelmes anyagba is, ami a könyvhöz készült kézirathalmazból kimaradt, meglepődve vettem tudomásul, hogy mi mindenről már elfeledkeztem. Pedig azoknak az eseményeknek, amelyekről Bozóki beszámol politikai újságíróként és szerkesztőként gyakran igen aktív részese voltam. Ha nem is mindig személyesen, de kívülállóként, figyelőként mindig.

Bozóki is kívülállóként szemlélte mindazokat a történéseket, amelyek sorsunkkal, a magyarok sorsával kapcsolatos. Igaz egy időben bennfentesnek is mondhatta magát, de amióta ügyvédi pályára lépett olyan lehetőség nyílt előtte, hogy szélesebb látószögből figyelje a körülötte, körülöttünk zajló eseményeket. Igen kusza politikai életünket talán sokkal könnyebb átlátni kívülállóként. Egy jó sakkozó sokkal többet lát a játszmából, ha két sakkozó játékát figyeli, mint akkor, ha maga játszik. Bozóki is ezt teszi, figyeli azt a nagy sakkjátszmát, amelyet politikusaink, közéleti személyeink az elmúlt csaknem két évtizede már folytatnak. Velünk. Mert a figurák mi magunk vagyunk, egyszerű, „tudatlan” halandók, akiknek sorsa a játékosok kezében van. Bozóki ezt a játékot figyeli, közszereplése során, az Árgus Civil Szervezetben vállalt munkája, szóbeli és írásos megnyilvánulásai során igyekszik minket, figurákat arra figyelmeztetni mi történik velünk, milyen lépésekre számíthatunk a helyi hatalmasságok részéről. Írásaival tulajdonképpen hozzánk szól, mert tudja, hogy a játékosok nem szeretik, ha a kibic beleszól lépéseikbe. A tanácsot pedig végkép nem tűrik. 

Én is kibicként figyelem politikai mindennapjainkat, mert újságíróként ezt csakis így tehetem, ha pártatlan akarok maradni, de Bozóki és közöttem van egy nagy különbség. Ő mindent és folyton jegyez, dokumentál, még olyan dolgokat, lépéseket is, amelyek abban a pillanatban nem tűnnek fontosnak, jómagam viszont csak krónikásként jegyzetelek különösebb rendszeresség nélkül.  Bozóki munkája ezért fontos számomra, az újságírók számára és mindazok számára, akiket egy kicsit is érdekel az a nagy sakkparti, amely 2001 és 2007 között játszódott le térségünkben, és amelynek sajnos még nincs vége.

Sorsunk, sorskérdéseink dokumentuma ez. A politikai események, a jogalkotáshoz fűződő események kritikus szemlélete jellemzi munkáját, amelyben igen gyakran ütköztet véleményeket.

Mi történt az elmúlt csaknem hat év alatt? Melyek azok az események, amelyek meghatározták a lakosság, köztük a vajdasági magyarság sorsának alakulását? Hogyan éltük meg az úgynevezett (még most is tartó) tranzíciós időszakot? Mi valósult meg a politikusok ígéreteiből, és mi nem? Hol tévedtek, mikor látták és mikor nem látták helyesen az események irányvételét? – teszi fel bevezetőjében a szerző.

Ezekre a kérdésekre kapunk válaszokat Bozóki Antal könyvéből. Olyan válaszokat, amelyek mentesek a napi politikától, annak befolyásától. Mindazoknak ajánlom, akiket érdekelnek ezek a válaszok, de elsősorban nekünk, egyszerű sakkfiguráknak kellene ezt a könyvet könyvespolcunkon tudni, és időnként, fellapozni. Emlékeztetőül. És azért is, hogy ha már játszanak velünk, ismerjük meg mi is e játék szabályait.

NÉMETH Zoltán

Újvidék, 2007. június 30.

 Európai integrációs lexikon

Előszó

2007-ben nagyon jelentős jubileumot ünnepel majd az Európai Unió. Márciusban volt 50 éve, hogy a Rómában aláírt szerződésekkel jogilag is elindult az integráció. Ez Európa talán egyik legsikeresebb együttműködési rendszere, mely hosszú békét és az egyéni boldogulásnál nagyobb gazdasági jólétet is hozott az abban részt vevő szerencsés országoknak és nemzeteknek. Nem véletlen, hogy a félévszázados évfordulón Európa vezető személyiségei nemcsak emlékeztetnek erre, hanem egy nyilatkozattal próbáltak meg – az elődökhöz méltóan újabb évtizedekre – irányt adni közös fejlődésünknek. Ez a közösség most már kiterjed Közép-Európa sok országára, így Magyarországon kívül az őshonos magyarok által is országalkotó Szlovákiára és Romániára, Ausztriára és Szlovéniára (bízunk benne, hogy hamarosan Horvátországra is). Reméljük, hogy mind Szerbiában, mind az Európai Unióban létrejönnek olyan viszonyok, amelyek révén a vajdasági magyarság is szülőhelyén válhat európai polgárrá, miközben Szerbia más népei is részt tudnak venni ebben az izgalmas európai közös vállalkozásban.

Megtiszteltetésnek érzem azt, hogy mgr. Bozóki Antal könyvéhez előszót írhatok. Egyrészt azért, mert a szerző számtalan publikációban bizonyította, hogy jogi jártassága alapján szélesebb értelemben vett elmélyült kutatási és publikációs tevékenységet is folytat. Másrészt azért is megtisztelő ez a felkérés, mert tudom, hogy ez a mű úttörő lesz a maga nemében. Bár az európai integrációról könyvtárnyi elemzést írtak már, de még nem született olyan mű, amelyet a vajdasági magyarok szemszögéből, jól és könnyen hasznosíthatóan publikáltak volna. Ez a magyar nyelvű munka sokat segíthet azoknak a középiskolásoknak, egyetemistáknak, érdeklődőknek és kutatóknak, akik egyszerre akarják látni az európai integráció történetét, és a szerb–EU-viszony legfontosabb dokumentumait is, különös tekintettel a vajdasági magyarok helyzetére. Remélem, hogy magyar kollégiumokban, képzőkörökben, továbbá a közkönyvtárakban is sokak által forgatható lesz ez a kiadvány.

Külön kiemelendőnek tartom, hogy Bozóki Antal egy részletes, háromnyelvű szakszótárt is írt a könyvéhez, mely segíthet eligazodni az európai szakzsargonok tengerében. Erre nemcsak a tanulás, hanem a pályázatírások miatt is nagy szükség lehet, tehát a mindennapok anyagi valóságában is. Ráadásul ezt így nemcsak a vajdasági magyarok, hanem szerb anyanyelvűek is hasznosíthatják. Ezt fontos gesztusnak tartom.

Mindezek előrebocsátásával kívánok az olvasóknak jó tanulmányokat. Helyénvaló itt fölidézni Széchenyinek azt a gondolatát, miszerint minden népet a kiművelt emberfők sokasága tud igazán fölemelni.

BECSEY Zsolt,

az Európai Parlament képviselője

    Az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok nemzetközi védelme

 Free Media Kft., Újvidék, 2005.

A könyv első részében a szerző az emberi jogok rövid történetét ismerteti, majd részletesebben foglalkozik az Egyetemes Nyilatkozattal és meghozatalának körülményeivel. Kifejti, hogy implicite tartalmazza a kisebbségi jogok védelmét is, ami a nemzeti kisebbségekre nézve rendkívüli jelentőségű. Ezután az emberi jogi és nemzeti kisebbségi jogi szempontból jelentős nemzetközi egyezményekkel és nyilatkozatokkal foglalkozik időrendi sorrendben. Külön teret szentel az európai kisebbségvédelmi jogi eszközöknek és történeti fejlődésének.
Teljes mértékben egyetértünk a szerzővel amikor a könyv bevezetőjében leszögezi: "Az emberi és nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának egyik alapvető feltétele ezeknek a jogoknak (...) az ismerete." Azonban térségünkben az átlagember ma még mindig elégtelen mértékben tájékozott e téren. Ezért szükséges az emberi és kisebbségi jogok intenzív hirdetése, minél több információ nyújtása.
Bozóki Antal magiszter munkája jelentős hozzájárulás a vajdasági magyar olvasó anyanyelvén való tájékoztatásához e létfontosságú jogokról és történeti fejlődésükről és egyúttal elősegíti lényegük jobb megértését. Ezért megjelentetése igen hasznos lenne. Így, közlésre ajánlom.

Dr. FEJŐS István,

az Újvidéki Jogtudományi Kar rendkívüli tanára

  Az új Európa építése

Forum Könyvkiadó, 2004.

Tartalom:
AZ EURÓPA TANÁCS FELÉPÍTÉSE
Bevezető
Kronológia
Felépítés

AZ EURÓPA TANÁCS TEVÉKENYSÉGE
Az emberi jogok
Média és demokrácia
Jogi együttműködés
Társadalmi kohézió
Egészségvédelem
Oktatás
Kultúra és kulturális örökség
Sport
Ifjúság

MELLÉKLET
Az Európa Tanács honlapjai

Előszó

 – részlet –

Szerbia és Montenegrót 2003. április 3-án ünnepélyes ceremóniával felvették az Európa Tanács (ET) tagjai közé, amely immár a kontinens legnagyobb nemzetközi politikai szervezete: 45 ország 822,3 millió lakosát képviseli.

Peter Schieder, az ET Parlamenti Közgyűlésének elnöke 2003. március 13-án javasolta a szervezet Miniszteri Bizottságának, hogy Szerbia–Montenegró legyen teljes jogú tagja ennek a páneurópai szervezetnek. Hangsúlyozta, hogy Zoran Đinđić szerb miniszterelnök (egy nappal korábban való) meggyilkolása is figyelmeztet rá, hogy „ennek az országnak sürgősen segítséget kell nyújtani, és támogatni kell az együttműködést”.

A szerb-montenegrói államközösség az európai országok közül csaknem utolsónak csatlakozott az Európa Tanácshoz. (A kontinens országai közül csak Fehéroroszország/Belorusz Köztársaság), Monaco és a Szentszék/Vatikán nem tagjai az Európa Tanácsnak.)

             – Az Európa Tanács az a kapu, amelyen át be lehet jutni Európába – olvassuk az Európa Tanácsról szóló könyv (Savet Evrope 1949–1996, Beograd 1996) előszavában dr. Ranko Petković professzornak, a nemzetközi jog időközben elhunyt kiváló szakértőjének tollából.

Ez a kapu most – többszöri kopogtatás után – kinyílt a szerb-montengrói államközösség előtt. Az Európa Tanács-beli tagság azonban számos feltétel teljesítéséhez kapcsolódik. Ide tartozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (Róma, 1950. november 4.) aláírása is, amire közvetlenül a szervezetbe való felvétel előtt került sor.

A feltételeknek azonban meg kell felelni, az előlegezett bizalmat pedig ki kell érdemelni. Az ET illetékesei ugyanis háromhavonta jelentést készítenek arról, hogy az ország teljesíti-e a szervezeti tagságból eredő összes kötelezettséget. Negatív jelentés esetén ez a tagság  megszűnését is magával vonhatja.

Az Európa Tanács-beli tagságnak számos előnye van, nemcsak az ország, hanem a területi-politikai közösségek, kulturális, oktatási és egyéb intézmények, civil szervezetek és a polgárok mint egyének számára is, tekintettel a különböző pályázati és egyéb lehetőségekre, valamint az emberi és nemzeti kisebbségi jogok hatékonyabb érvényesítése szempontjából, az ET keretében és intézményei által.   

E publikációnak az alapjául az Európa Tanács budapesti Információs és Dokumentációs Központjának internetes honlapján a szervezetről megjelentett szöveg szolgált, ezt az Európa Tanács honlapján, valamint a kiadvány végén felsorolt irodalomban megjelölt forrásokban található magyar, angol és szerb nyelvű legújabb adatokkal és ismeretekkel bővíttettünk ki.

A 2004-ben megalakulásának 55. évfordulóját ünneplő Európa Tanács „fennállása óta kétségtelenül bebizonyította létjogosultságát. Rugalmassága, befogadó- és együttműködési készsége felmérhetetlen segítség a diktatórikus rendszerből szabaddá vált fiatal demokráciák számára, tekintélyét így a berlini fal leomlása után is töretlenül meg tudta őrizni” – írta Martonyi János volt magyar külügyminiszter Gazdag Ferenc és Kovács Péter: Európa Tanács – tanulmányok és dokumentumok (Budapest, 1999) című kiadvány előszavában.

Ennek a publikációnak elsősorban az a szerepe, hogy egy helyen ismertesse az ET  történetét, intézményeit, illetve felépítését, tevékenységi körét és eredményeit, valamint olyan információkkal szolgáljon, amelyek segítségére lehetnek mindazoknak, akik elmélyültebben is tanulmányozni szeretnék e nemzetközi szervezetet és az európai integrációs folyamatokat. Hiánypótló szerepe is van, mivel – ismereteink szerint – magyar nyelven környezetünkben ez az első ilyen jellegű kiadvány.

Külön köszönetet tartozunk Ariel Klieber úrnak, az ET strasbourgi Kommunikációs és Kutatási Igazgatóságából (e-mail: infopoint.coe.int), aki rendelkezésünkre bocsátotta a szervezet történelmére és tevékenységére vonatkozó aktuális írás- és fotó dokumentációt, amely nélkül ez a kiadvány sokkal szerényebb (és szegényebb is) lett volna.   

BOZÓKI Antal, mgr.

Újvidék, 2004. április 8.                   

Árgus 2003/2004

A vajdasági kisebbségek zaklatása
Az Árgus – Szerbiai magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület különkiadványa, Újvidék 2005

A kötet sok erénye közül első helyre kell tennünk, hogy teljes képet ad az utóbbi évek kisebbségellenes incidenseiről. A falfirkáktól ( fényképekkel dokumentálva szól a legvéresebb fenyegetésekről - Halál a magyarokra!, Hűtőkocsikba a magyarokkal! stb. - és a látszólag ártatlannak tűnő Kuss a magyaroknak! stb. feliratokról egyformán) az értelmetlen rombolásokon (sorozatos és szinte egész Vajdaságra kiterjedő temetőgyalázásokról éppúgy mint a másság elismerésének jelei: templomok, keresztek, útjelző táblák, feliratok, még Vajdaság címerét is idesorolva ellen elkövetett támadásokról) át egész a kisebbségek elüldözésének nyilvánvaló kísérletekig.
A tényfeltárás mellett a kötet dokumentál azonban még két dolgot. Egyrészt azt, hogy a szerb hivatalos álláspont hogyan jutott el a tények tagadásától vagy éppen ellentámadástól (például úgy, hogy a szerb sajtó hallgatott a magyar verésektől, de nagy lármát csapott, amikor azt hitték, hogy Temerinben megvertek egy szerbet, amíg - ez is benne van a kötetben - ki nem derült, hogy a verekedéshez semmi köze annak, hogy az áldozat szerb) annak hangoztatásán át, hogy az eseteket nem kell eltúlozni a nemzetközi közösséggel való látszólagos készség hangoztatásáig. Másrészt azt, hogyan figyelt fel fokozatosan a világ arra, mi is történik Vajdaságban és hogyan formálódott a világ álláspontja erről.
Mindezen felül a kötet dokumentációs anyagához csatolt mellékletek is megkönnyítik az egész kérdésnek a megismerését.
Bálint István újságíró

A kiadványhoz egy CD lemez is mellékelve van, amely tartalmazza a vajdasági magyarság jogainak megvalósításával kapcsolatos legfontosabb eseményeket (2000. október 5-étől kezdődően).

Jugoszláviai Magyar Kisebbségi Civil Egyesület évkönyve

Évtizedek múlva a történészek lesznek hálásak Bozóki Antalnak, a jogtudományok magiszterének, az Árgus Intézőbizottsága elnökének ezért az Évkönyvért, mert egy kötetbe összegyűjtve kézbe vehetik majd, a 2001-es évi után, a 2002-es esztendő magyar kisebbségi ügyekre vonatkozó legfontosabb események gazdag tárházát. Most viszont, minden bizonnyal, hálásak azok, akik a kisebbségi lét aktuálpolitikai kérdéseivel foglalkoznak akár mint tudós szociológusok, jogászok, közgazdászok, politológusok, történészek és mások, továbbá azok, akik professziószerűen foglalkoznak politikával, tehát a politikusok; de a közírók, újságírók, és mindazok, akik nem csupán passzív résztvevői társadalmi folyamatainknak. Ezért ez az Évkönyv is, akár csak az előző évi, nagy érdeklődésre számíthat, annak ellenére, hogy kissé megkésve kerülhet az olvasók elé. Reméljük, hogy az elkövetkező években is megjelenhet majd az aktuális évkönyv, mégpedig mindegyik év kezdetén.
Hasznos olvasmányt nyújt ez az Évkönyv a ma emberének, mindenkinek, aki egy kicsit is szívén viseli nemzete érdekeit, és tenni is kész azért, hogy javuljon társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális, jogi és emberi helyzetünk.
Bevezetőjében az Évkönyv összeállítója megállapítja: "a könyv anyaga... felöleli a vajdasági magyar kisebbségi közösség helyzetének alakulásával és jogainak megvalósításával kapcsolatos legfontosabb történéseket, elemzéseket, nyilatkozatokat...". Jegyzi ezeket "tárgyilagosan" - ahogyan maga is vallja - még akkor is, amikor nem egyezett az elemzések és nyilatkozatok szövegével.
Az Árgus mindegyik kiadványa, így ez is, nagyon hasznos információkkal szolgál mindenkinek, akinek nem közömbös, milyen sorskérdések voltak napirenden az elmúlt 2002-es esztendőben, és milyen eredményekkel tudtuk igen súlyos helyzetünk javítása érdekében ezeket a kérdéseket kezelni, meg azért, hogy megtanulhassuk, hogyan kell és lehet tapasztalatokkal gazdagodva előbbre lépni, eredményesebben küzdeni jogainkért.
Örömmel állapítja meg bevezetőjében a szerző, hogy "általános értékelés szerint... a nemzeti kisebbségek helyzete 2002-ben valamennyivel javult, illetve olyan légkör teremtődött, amelyben - nyíltabban és szabadabban, mint korábban - beszélni lehetett a kisebbségi nemzeti közösségek problémáiról", bár hozzáteszi, "lényegi haladás nem történt". Ezzel a megállapításával lehet vitatkozni, de helyesebb elgondolkodni felette.
Maga az Évkönyv 500 oldalt meghaladó tartalma nyolc fejezetből áll. Az első fejezet olyan eseményekről szól, illetve olyan nyilatkozatokat, írásokat, dokumentumokat vagy azok regesztáját, tartalmi kivonatát tartalmazza, amelyek, többek között, azt bizonyítják, hogy még nagyon sokat kell a vajdasági nemzeteknek (nemzeti kisebbségeknek), de különösen a többségi nemzet tagjainak, még vezetőiknek is, a tolerancia alapszabályainak az elfogadása és elfogadtatása érdekében tenniük, hogy zavartalanabbá válhasson együttélésünk.
Örömhír az év elejéről a státuszirodák megnyitása és munkakezdése, lesújtóan elszomorító viszont az, hogy még mindig egyoldalú, sebeket tudatosan felszaggató a hozzáállás az 1942-es sajnálatos és szörnyű eseményekhez, miközben teljesen elhallgatják a többségi nemzethez tartozó polgártársaink - főleg hangadóik - az 1944/45-ös nem kevésbé sajnálatos és szörnyű atrocitásokat, amelyeknek a magyarok voltak kitéve csak azért mert magyarok. Ilyen hozzáállással nem lehet Európába menetelni.
Tartalmazza, továbbá, ez a fejezet azokat az adatokat, amelyek az oktatásra, a tudományra, a kultúrára és a sportra, valamint a Fórum-ház, és ezen belül a Magyar Szó, továbbá az Újvidéki Rádió és Televízió helyzetének az alakulására vonatkoznak. A jóérzésű embernek, nem egyszer, elszorul a szíve a forrásértékű anyag olvasásakor, mert meg kell állapítania: ismét sokat veszítettünk és keveset nyertünk. Talán saját hibánkból is, nem csupán az aktuális hatalom akaratából.
A kötet külön fejezetben tárja olvasói elé a kisebbségvédelmi törvénynek, az ezzel kapcsolatos vitáknak, véleményeknek, pro és kontra megnyilatkozásoknak, a jugoszláv-magyar kisebbségvédelmi egyezménynek az anyagát, majd az Árgus 2002-es tevékenységéről szólót. Szép hagyománnyá nemesedik a megemlékezés azokról a személyekről, akik míg éltek, többet tettek közösségünkért az átlagembernél, de az elmúlt évben távoztak sorainkból. Ezt követi a Melléklet, amelyben a kisebbségjogi dokumentumok szövegei olvashatók, majd a Címtár és az Árgus eddigi kiadványainak rövid ismertetései és értékelései.
Az Évkönyv nem a teljesség igényével készült, nem is készülhetett, mert ahhoz több kötetre lett volna szükség. És mint minden válogatás, ez is magán viseli összeállítója szubjektumát, szubjektivitását. Részrehajlás azonban nem jellemzi. Ellenkezőleg. Megtalálható benne mind az, ami fontos és a tárgyhoz tartozó volt az elmúlt 2002-es esztendőben. A legfontosabb megnyilatkozások szövege teljes terjedelemben, a többiek rövidebb-hosszabb regeszták szintjén, de mindenkor a forrás pontos megjelölésével.
Mindenki számára hasznos publikáció, árát tekintve hozzáférhető, csak, sajnos, anyagi okokból, a példányszám sokkal kisebb a szükségesnél.
A végén meg kell említenem, hogy jelzésértékű az a tény, hogy a 2002-es Évkönyv nyomdai költségeihez a tartományi oktatási és művelődési titkárság is hozzájárult. Reméljük, gyakorlattá válik a vajdasági magyar adófizetők pénzéből ilyen, a vajdasági magyarság nemzeti érdekeit (is) szolgáló kiadványok pénzelése.

Dr. CSEHÁK Kálmán

* Magyar Szó, 2003. július 8., 8. oldal

 Bozóki Antal: Autonómiák I-II.

A Családi kör nemrég indított Dosszié sorozatában újabb könyv jelent meg Bozóki Antal magiszter szorgalmas gyűjtőmunkájának eredményeként. A vajdasági politikai színtéren az autonómia visszaszármaztatása a legegyszerűbb, de egyúttal a legvitatottabb kérdés is. A politikusoktól a történészeken át a lakosokig hevesen vitatkozók tömege, nem ismerve a kérdés történelmi gyökereit, de a lehetséges autonómiák változatait sem két véglet közt foglal állást: helyesli vagy elveti az autonómia szükségét. Sajnos a vajdasági autonómia története is nagyon hézagos, mert e kérdés a historiográfia mostohagyermeke volt mindamellett, hogy mintegy háromszáz éves múltja van. Bozóki kiadványában egy rövid történelmi visszapillantással találkozunk, majd ezt a múlt eseményeinek részletes kronológiája követi. A gyűjtemény első kötetében ezután 22 autonómiakoncepcióval ismerkedhet meg az olvasó. Ezek a szerbiai és vajdasági szerb pártok dokumentumai, de megtaláljuk itt egy csokorban a vajdasági magyar pártok állásfoglalását is, e kérdésben. A szerző előszavában kiemeli: "A könyvben természetesen minden esemény és dokumentum nem kaphatott helyet. Az eredetileg tervezett terjedelmet így is messze túlhaladtuk... Helyet kaptak az egye szerzők eltérő álláspontjai és véleményei is, még akkor is, ha azokkal nem éppen mindenben értünk egyet. A Tisztelt Olvasóra bízzuk, hogy eldöntse, ki jár a helyes úton. Csak olyan dokumentumokat közöltünk, amelyek hitelességét ellenőriztük, a legtöbb esetben azoknak a politikai pártoknak, illetve mozgalmaknak a vezetőivel együttműködve, akiknek dokumentumai ebben a kötetben helyet kaptak."
A második kötet az autonómiakérdés nemzetközi megoldásait prezentálja igen gazdag forrásanyaggal. Mivel az autonómiakérdés Vajdaságon kívül is igen aktuális, számos magyar olvasó érdeklődését elégítheti ki ez a könyv és igen hasznos segédkönyve lehet a történészeknek, jogászoknak, politikusoknak egyaránt.

Dr. GAÁL György

* Történelempedagógiai Füzetek, A Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata és az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara kiadványa, Budapest, 12/2002, 118-119. oldal

 

     

  

Kisebbségi jogokról, autonómiáról*

Számunkra, kisebbségiek számára életbe vágóan fontos, hogy ismerjük jogainkat, a vajdaságiaknak ezenkívül tudniuk kell az autonómia adta előnyökről is. Az a három könyv, amelyről az alábbiakban szó lesz, a kisebbségi jogok ismertetését, az autonómia kérdéskörének bemutatását szolgálja.
Az Árgus 2001 évkönyv, melyet Bozóki Antal, az Árgus Intézőbizottságának elnöke állított össze, nemcsak évkönyv, hanem kézikönyv is. Tartalmazza azokat a dokumentumokat, amelyek a kisebbségi kérdésre általában, továbbá az oktatásra, tudományra, kultúrára, tájékoztatásra vonatkoznak vajdasági keretekben. Megtaláljuk a kötetben a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvényt (a törvény elkészítésének történetével), az Árgus civil szervezet működésének, alapításának krónikáját, dokumentumait. Megemlékezik az évkönyv azokról a "kiemelkedő, megbecsült és nagy tiszteletnek örvendő vajdasági magyar személyiségek"-ről, akik 2001-ben hunytak el, életútjuk rövid ismertetésével. Különösen hasznos a címtár, melyet az évkönyv közöl: a jugoszláviai magyar civil szervezetek, jugoszláviai politikai pártok, civil szervezetek és a média, a magyarországi pártok, a nagyvilág magyar szervezeteinek jegyzéke. Ezt a kiadványt haszonnal forgathatja minden - és nemcsak vajdasági - magyar, s szervezeteink is naponta meríthetnek belőle értesüléseket.
Az Autonómiák című kétkötetes gyűjtemény, melyet ugyancsak Bozóki Antal állította össze, a maga nemében és anyanyelvünkön egyedülálló kiadvány. Egy helyen ilyen anyaggal ritkán találkozhatunk. A kötetek összeállításakor a szerzőt az a gondolat vezérelte, hogy "történelmi visszapillantást" készítsen a Vajdaság autonómiájáról, és azt vallotta, hogy a "Vajdaság autonómiájának visszaállítása az egyik legidőszerűbb... napi politikai és a tartomány jövőbeni helyzetének kérdése".
Az első kötet mindenekelőtt számokat és adatokat közöl a Vajdaságról (fekvése, területe, természeti kincsei, a lakosság nemzeti összetétele stb.), majd dr. Gaál György és Bozóki Antal összeállításában rövid áttekintést ad a Vajdaság történetéről a XVII. századtól 2001 végéig. A kötet második - legterjedelmesebb - részében olvashatjuk majd' minden szerbiai politikai párt állásfoglalását vagy más dokumentumát az autonómiáról, közöttük a vajdasági magyar pártokét is. A harmadik részben találjuk Bozóki Antal, dr. Várady Tibor, Bálint István, Molnár Gusztáv elemzéseit, kommentárjait az autonómiáról. Ebben a részben közli az összeállító a szerbiai Helsinki-bizottság jelentését Szerbia decentralizálásáról.
A második, több mint 400 oldalas kötet dokumentumokat, törvényeket, jogszabályokat tartalmaz. Az összeállítót az a kívánság vezérelte ennek az anyagnak az összegyűjtésekor, hogy "a nemzetközi jog és a gyakorlat példáin keresztül" mutassa be a nemzeti és egyéb autonómiákat, s ezzel is hozzájáruljon "Vajdaság számára a legmegfelelőbb megoldások kidolgozásához".
Itt találjuk meg dr. Csapó József Határmódosítás nélküli nemzeti integráció című írását, a belső önrendelkezésre (kollektív identitásra való) jogról szóló írást, Nagy Károly szegedi egyetemi tanár Kisebbségi autonómiák Európában nemzetközi kötelezettség nélkül című tanulmányát, Herczeg Géza írását (Kisebbségben - európai módon) és Miodrag Mitić A nemzeti kisebbségek és a jog az autonómiára és A nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos néhány fontos kérdésről című értekezéseit. Közli a kötet az 1201-es ajánlását a kisebbségi jogvédelemről és dr. Hugh Poulton terjedelmes szövegét. Ezután olvashatjuk az Európa Tanácsnak a helyi önkormányzatokról és a nemzeti kisebbségek jogairól szóló dokumentumait.
A kötet második része Autonómiák a világban címmel teszi közzé az észtországi, olaszországi, spanyolországi, finnországi, JSZK-beli, szerbiai, montenegrói és moldovai törvényeket, jogszabályokat, rendeleteket a kisebbségiekről és a területi autonómiákról. A III. részben találjuk az országok közötti (kétoldali) szerződések, egyezmények szövegét (Horvátország és Magyarország, Orosz Föderáció, Románia és Magyarország, Szlovákia és Magyarország, Szlovénia és Magyarország, Ukrajna és Magyarország). A negyedik részbe sorolta a kötet összeállítója a nemzeti (belső) jogszabályokat, amelyek a kisebbségi jogokra és az autonómiára vonatkoznak: a JSZK, Horvátország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna dokumentumai kaptak itt helyet.
Ez a kétkötetes, több mint 700 oldalas kiadvány a vajdasági magyar könyvkiadás jelentős eredménye. Dicséretre méltó mind az összeállító, Bozóki Antal fáradozása, mind a kiadó, a Családi Kör áldozatkészsége. Ahogy így most együtt van a kisebbségi jogokról és a területi autonómiáról szóló anyag, mindenki, aki ezek iránt a kérdések iránt érdeklődik, behatóan tanulmányozhatja korunk két időszerű témájának dokumentumait.
Mindkét kötetben Léphaft Pál szellemes rajzait élvezhetjük.

TOMÁN László

 Évkönyv a vajdasági kisebbségi jogok alakulásáról*

SZABOLCS Ottó

* Történelempedagógiai Füzetek, A Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata és az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara kiadványa, Budapest, 12/2002, 116-117. oldal

  Emberi és kisebbségi jogaink

Bozóki Antal: EMBERI- ÉS KISEBBSÉGI JOGAINK

– eszmény és valóság

Recenzió (1.)           

            Az emberi, s ezen belül a kisebbségi (kollektív) jogok megvalósítása a vajdasági magyarság számára nem akadémiai, hanem létkérdés. A háborúk utáni, harmadik Jugoszláviában különösen az: a nemzeti fennmaradás kérdésével azonos. Bozóki Antal mgr. azon kisszámú vajdasági szerző egyike, akik e kérdést a jogtudomány, a korszerű nemzetközi jog szempontjából méltatja. A 2000 október 5-én lejátszódott forradalmi változás után, mondja Előszavában a szerző „lehetőség nyílt arra, hogy a kisebbségi jogok terén is előrehaladás történjen és Jugoszlávia idővel csatlakozzon az Európai Unióhoz, aminek egyik feltétele a hatályos jogszabályok összehangolása az európai kisebbségvédelmi normákkal.”

            A 175 oldal terjedelmű, műszaki szempontból is jól rendezett kéziratanyag három fő részből áll: 115 oldalas alapanyagát az első, az emberi és kisebbségi jogok általános intézményrendszerével, és a második, Jugoszlávia és a kisebbségek viszonyával foglalkozó rész képzi. Nem kevéssé fontos a Mellékletként megjelölt harmadik rész sem, amely a fontosabb emberi jogi okmányok listáján kívül tartalmazza egy ENSZ-dokumentum és négy idevágó európai nemzetközi egyezmény teljes magyar szövegét is – utóbbiakat az aláírásra, ratifikálásra és hatálybalépésre vonatkozó adatok országonkénti áttekintésével, a 2001-es állás szerint.

             A könyv a szerzőnek tízéves időszakban, 1991 óta íródott, sajtóban és szakmai folyóiratokban megjelent tanulmányait tartalmazza – egyikük, amely az emberi jogok és szabadságok védelmét célzó európai jogrendszer elemzi és kommentálja, itt kerül először közlésre. Legérdekesebbnek mégis a „Jugoszlávia és a kisebbségek” című fejezetet tartom, melynek alcímeiben megleljük kisebbségi létünk olyan kiemelt fontosságú kérdéseit mint a földrajzi nevek kiírása nemzetközi jog tükrében, az ombudsman intézménye, a kisebbségi autonómiák kérdése és az egyes (hazai) politikai tényezőknek ezen autonómiák felé vezető viszonyulása, stb.

             Az elmondottak alapján a könyv megjelentetését messzemenően indokoltnak és időszerűnek tartom: témája nem csak a jogászokat, joghallgatókat, diákokat érdekelheti (a Vajdaságban tanulókat többek között a magyar jogi szaknyelv ápolása miatt is), hanem az önkormányzatok szervezési, oktatási, művelődési vagy média-kérdésekkel foglalkozó aktivistáit is. Ezért fontos segítőeszköze lehet kisebbségi jogaink fejlesztését célzó kezdeményezéseknek, egyéni és kollektív akciónak térségünkben.

             A kéziratot nyomdaérettnek, kiadásra alkalmasnak tartom.

MAJTÉNYI MARKOVICS András

Újvidék, 2001. április 9.                                                                                       

 Bozóki Antal: EMBERI- ÉS KISEBBSÉGI JOGAINK

– eszmény és valóság

 Recenzió (2.)

Az utóbbi évtizedben vajdasági szerzőktől a következő kötetek jelentek meg, amelyeknek  emberi- és kisebbségi jogi vonatkozásai is vannak:

 – Mirnics Károly Kisebbségi sors (tanulmányok), Forum, Újvidék, 1993

 – Várady Tibor Történelemközelben (esszék), Forum, Újvidék, 1995,

 – Bozóki Antal, Kisebbségi jogok (dokumentumok és jogrendszer), Forum-Dolgozók,

    Kft., Újvidék, 1995,

 – Mirnics Károly, Kis-Jugoszlávia hozománya (írások az asszimilációról és a kisebbségről),

    Hatodik Síp Alapítvány, Főnix Kft., Budapest, 1996 és

 – Major Nándor, Kisebbségi breviárium (a kisebbségi lét eseményeihez fűződő

    értékelések), Forum, Újvidék, 1998.

             A címekből is látható: a szerzők mindegyike a maga sajátságos módján, szemszögéből és eszközeivel közelíti meg a kisebbségi kérdést.  Bozóki Antal magiszter 1995-ben megjelent Kisebbségi jogok című könyve, Varga László előszava szerint „alapozó mű” lett, amely tartalmazza a nemzetközi szervezetekben addig elfogadott legfontosabb emberi jogi és kisebbségi vonatkozású nemzetközi egyezmények, határozatok, nyilatkozatok, ajánlások és a hatályos jugoszláviai jogszabályok gyűjteményét, amelyet a Nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer című tanulmány vezet be.

             A jelen pályázatra benyújtott Emberi-és kisebbségi jogaink című kézirata részben folytatása, részben pedig kibővítése az 1995. évi kötetnek, amely a kisebbségi kérdést ismét a nemzetközi jog szempontjából közelíti meg.

A kézirat felöleli a szerző 1991. április 1-jétől mostanáig készült emberi- és kisebbségi jogi vonatkozású írásait, amelyek legtöbbje a Családi Kör hetilapban és a Magyar Szó napilapban jelent meg, de a nagyobb lélegzetű szövegek, illetve tanulmányok külön kiadásban, mini könyv formájában is megjelentek. (Kivételt képez az európai emberi jogok és szabadságok védelméről szóló egyezményről szóló kapcsolatos írás, amely most kerül közlésre először.) A mini könyvben megjelent írások a kis (mintegy százas) példányszám miatt nem juthattak el a szélesebb (olvasó)közönséghez.

              A kötet 116 oldalon 25 cikket, illetve tanulmányt tartalmaz, amelyek két fejezetre oszlanak. Az első fejezetbe sorolt írások az emberi- és kisebbségi jogok általános illetve regionális (térségi) védelmének kérdéseivel foglalkoznak. A második fejezet úgyszintén két részből áll: az első a kisebbségi jogok megfogalmazásával és megvalósulásával foglalkozik, a második központi témája pedig a kisebbségi autonómiák kérdése.

             A harmadik rész (60 oldal) az emberi jogi okmányok listáján kívül öt olyan nemzetközi emberi- és kisebbségi dokumentum szövegét tartalmazza, amely nélkül az európai kisebbségvédelem rendszere ma már el sem képzelhető, és amelyek jogi hivatkozási alapul szolgálhatnak ha nem tartják tiszteletben a kisebbségi egyéni és kollektív jogokat.  

Bozóki azon kevés szerzők közé tartozik, akik következetesen a nemzetközi jog szemszögéből közelítik meg az emberi és a kisebbségi jogok aktuális kérdéseit és keresi azokra a válaszokat. Az itt közreadott írásokon át szinte nyomon lehet követni a kisebbségi kérdés iránti jogi, társadalmi és politikai viszonyulást nemzetközi síkon és térségünkben is.

Véleményem szerint olyan kéziratról van szó, amely megjelentetése hézagpótló lehetne abban a műfajban amelyet Bozóki Antal művel. Jelentősen hozzájárulhat az emberi- és  kisebbségi jogokról való ismeretek terjesztéséhez, ezért kiadásra érdemesnek találom és javaslom.

Dr. VÉGH Enikő

            Újvidék, 2000. április 10.