Egy korszak végén

Gondolatok ifj. Korhecz Tamás lemondása kapcsán

Május 31-én – hat nappal a nemzeti tanácsi választások előtt – lemondott ifj. Korhecz Tamás a tartományi kormányban betöltött posztjáról. Korhecz 2000 ősze óta folyamatosan tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár, egy időszakban pedig kormányfő helyettes is volt. Egyébként a tisztségviselőknek a posztjukból való távozása, vagy éppen leváltása teljesen természetes dolog, csak ez vidékünkön nem éppen divatos.

Korhecz távozásának a politikából bizonyára nyomós okai lehetnek, hiszen senki sem szívesen hagyja ott csak úgy a „bársonyszéket”, a nem kis fizetést és mond le az állami tisztséggel járó privilégiumokról. Távozásának valódi okai azonban bizonyára majd csak később kerülnek a nyilvánosság elé.

Homályos indokok

A volt kisebbségügyi tikár talán a Hét Napnak adott május 27-i interjúban (din: Most dől el...) jelentette be, hogy távozik a tartományi kormányból.

A kérdésre, hogy miért vállalta el a jelölést az MNT elnökének tisztségére, előbb azt nyilatkozta, hogy amikor a tisztségre való felkérést kapta, „elsősorban akörül voltak dilemmái, hogy mennyire kíván magának újabb hihetetlenül nehéz és felelősségteljes kihívásokat”, de azt is mondta, hogy „a tempót jó lenne egy kicsit visszafogni”, majd hozzátette:

– Most dől el, hogy a mi közösségünk élni tud-e, élni akar-e az autonómiával, valamint tudjuk-e a közösség egészének javára fordítani mindazt, amiért oly sokan oly sokat dolgoztunk. Ebből most kivonulni részemről nem lenne más, mint az egyéni érdeket előtérbe helyezni. Azt tudni kell, hogy van egy olyan belgrádi szándék, hogy az autonómia továbbra is csak egy esély maradjon. E nézet szerint olyan embereket kellene a Nemzeti Tanácsban helyzetbe hozni, akik alkalmatlanok elérni, és nem is akarják a közösség felemelkedését. Ehhez nem akarok asszisztálni. Ezeket a kérdéseket megfontolva döntöttem úgy, hogy végül vállalom a jelölésemet.

A lemondása alkalmából június 1-jén tartott sajtóértekezletén Korhecz elmondta, hogy munkájában „megvalósította az alapvető célokat, de bizonyos akadályokra talált, amelyeket jelenleg nem tud legyőzni”, valamint, hogy „nem kíván a munkahelyén rutinszerűen megjelenni”. Elutasította a találgatásokat, hogy bárkivel is összetűzésbe került volna a vajdasági kormányban vagy a Vajdasági Magyar Szövetségben, amely szervezet javasolta őt annak idején erre a tisztségre. Elmondta, hogy a továbbiakban „a tudomány irányába gondolkodik”, szeretne tankönyvet írni és tudományos írásokat publikálni” (E. Marjanov: Stigao je do prepreka preko kojih ne može, Nacionalni građanski, 2001. június 2., 4. o. és Varjú Márta: Nyugodt lélekkel távozik, Magyar Szó, 2010. június 2., 5. o.).   

Ebből a két eléggé ellentmondó és kusza megfogalmazásból nem lehet a lemondás valós okát megállapítani, arra viszont következtetni lehet, hogy a nemzeti tanács csábító elnöki posztja Korhecz számára mégis fontosabb, mint „a tudomány irányába való gondolkodás”.

Vitatható eredmények

Korhecz Tamás a tartományi kormányban csaknem tíz évig folyamatosan kisebbségi ügyekkel is foglalkozott, vagyis ahogyan a sajtókonferencián fogalmazott, „azon fáradozott, hogy minél jobban kialakítsuk és megvalósítsuk a nemzeti közösségek egyenjogúságát és békés egymás mellet élését, s ebbe beleadta minden tudását”.

A tudósítások szerint azonban a nemzeti kisebbségi jogok évtizedes alakulását – tárcájának egyik legfontosabb kérdését – érintette a legkevésbé. Távozásakor nem hagyott maga után – legalábbis nem mutatott fel konkrét jelentést arról, hogy történt-e és milyen előrehaladás az utóbbi tíz évben kisebbségi jogaink megvalósulása területén. Alkalmanként azonban nem mulasztotta el kiemelni saját érdemeit ezen a téren sem, mint például az Újvidéki TV Napjaink, 2010. május 31-i adásában.

Reagálva az egyik listavezető szavaira, Korhecz az adásban olyan kijelentést tett, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény „a maximum”, és hogy „a szerb parlament másmilyen törvényszöveget nem fogadott volna el”. A műsorban azt is hangoztatta, hogy ő érte el a magyar helységnevek használatát.

Tény, hogy a szerb parlament olyan törvényt fogadott el, amihez a kormánynak megvolt a szavazáshoz szükséges többsége, és amelynek megszövegezésében Korhecz Tamás is aktívan részt vett. (A törvény paragrafusainak többségét – Korhecz nagybecskereki elmondása alapján – Várady Tibor és ő írták, elfogadásához pedig, a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ parlamenti képviselői asszisztáltak.)

Tény az is, hogy a törvény meghozatalára (2009. augusztus 31-ig) hét évig kellett várni és a szerb parlamentnek már végső ideje volt lépni. Az viszont, hogy milyen törvényt fogadott volna el, vagy milyent nem fogadott volna el a szerb parlament, már a találgatások kategóriájába tartozik. Való igaz az is, hogy a magyar közösség képviselőinek véleményét a törvényről nem annak meghozatala előtt, hanem után (20019. szeptember 18-án Zentán) kérte ki a VMSZ. Jó alkalmat, mondhatni történelmi lehetőséget mulasztva el a nemzeti kisebbségek lényegi önkormányzata kérdéseinek rendezésére.

Ami a helységnevek hagyományos magyar használatát illeti, azt sem lehet egyéni érdemhez fűzni, hiszen Szerbia ilyen kötelezettséget vállalt, amikor becikkelyezte az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét. Az említett TV-műsorban megjegyzések hangzottak el a magyar nyelv- és íráshasználat gyakorlatával kapcsolatban is.

Korhecz maga is elismerte, hogy az állami és tartományi szervekben – sem neki, sem másoknak, akik ezen aktívan dolgoztak – „nem sikerült biztosítani a magyarok részarányos foglalkoztatását”. Általában túl hevesen reagált a tevékenységére vonatkozó megjegyzésekre, bírálatokra, és még a legjobb szándékú észrevételeket, javaslatokat sem volt hajlandó elfogadni. 

A Magyar Szó internetes kiadásának egyik olvasója munkájáról tömören így fogalmazott: Korhecz a kettős állampolgárság ellen volt (de nem saját maga, hanem mások számára), a magyarverésekre nem reagált, ehelyett toleranciatáborokban tanította a magyarokat toleranciára, ő maga négy fizetést vett fel, de a részarányos foglalkoztatást nem követelte, stb...

 (http://magyarszo.com/fex.page:2010-06-01_Dr_Korhecz_Tamas_lemond.xhtml)

***

Ifj. Korhecz Tamás távozásával remélhetőleg lezárul egy – viszonylag elég hosszú – időszak, amelynek teljes és tárgyilagos értékelésére ugyan várni kell még. Már most tudatosodni kellene azonban a felismerésnek, hogy változtatni kell a módszeren és a politikán, hogy a kisebbsége(ke)t érintő, de más kérdésekben is, egyének vagy csoportok a közösség megkérdezése és támogatása nélkül, illetve annak megkerülésével döntsenek. Amely nem tartja fontosnak a közösséggel való érdemi kommunikációt és párbeszédet. És amely lehetővé teszi a politikusoknak, hogy túl hosszú időt töltsenek felelős tisztségben, anélkül, hogy a tevékenységükkel a választóknak elszámoljanak.

Nagy felelősséget vállal most magára a Vajdasági Magyar Szövetség, ha a megüresedett kormánytisztségre olyan személyt javasol, aki nem élvezi a vajdasági magyarok támogatását, és nem a közösség szolgálatában látja majd el tisztségét. Az új nemzeti tanácsban is mielőbb vitát kell kezdeményezni a vajdasági magyarok nyílt, megoldatlan problémáiról, és hozzákezdeni azok módszeres és időhöz kötött megoldásához.

BOZÓKI Antal