Nincs megállapodás – nem lesz közös választási lista*

A négy vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) február 26-i,„zárt ajtók mögött” tartott „megbeszélése” után még világosabbá vált: a pártok között nincs megállapodás, és közös választási listát sem állítanak.

A tanácskozás szépséghibája, hogy Ágoston András, a VMDK elnöke visszavonta a meghívást a Magyar Remény Mozgalom nevet viselő tömörüléstől, annak a hírnek kapcsán, hogy „a szerb belügyminiszter kilátásba helyezte a párt betiltását”.

A nyilvánosság már jóval az óbecsei találkozó előtt ismerte az egyes magyar pártoknak a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel és választási névjegyzék összeállításával kapcsolatos álláspontját: Egyedül a VMSZ tartja jónak a törvényt, a többi pedig rossznak, épen úgy, mint a választási névjegyzék összeállításához szükséges aláírásgyűjtés módszerét, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség alkalmazott a magyar választók névsorának összeállítására.

Már a találkozóra invitáló, a VMDP és a VMDK elnöke által aláírt február 23-i levélben megfogalmazott „két jogi jellegű politikai kérdés” is arra utalt, hogy a találkozó nem lesz sikeres, mivel a VMSZ ezekre a kérdésekre – az eddigi viszonyulása és állásfoglalása alapján – egyszerűen  nem válaszolhat pozitívan. Ez a két kérdés a következő volt:

1. Tekintettel a nemzeti tanácsokról szóló hatályos törvény idevágó szakaszára, lehet-e a „fele plusz egy” mérce alapján legitim választói névjegyzéket, illetve nemzeti tanácsokat létrehozni?

2. A vajdasági magyar pártok, figyelemmel a nemzeti tanácsokról szóló törvény idevágó szakaszára és az adatvédelmi biztos vonatkozó állásfoglalására, legálisnak tartják-e az aláírásgyűjtésnek azt a módszerét, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség alkalmazott a magyar választók névsorának összeállítására?

Valójában mindkét kérdés magában foglalta már a (negatív) választ is: Nem lehet legitim nemzeti tanácsot létrehozni olyan választói lista alapján, amely a választói testületet már eleve 20%-al csökkenti, majd ennek a csökkentett létszámának az 50%-ában határozza meg azt. Valójában ez már csak a választóknak nem ötven, hanem negyven százaléka plusz egy szavazó. Külön kérdés, hogy az ilyen módon csökkentett választói testület hány százaléka fog végül megjelenni a szavazáson, vagyis, hogy milyen támogatottságot élvez, illetve kit képvisel majd a Magyar Nemzeti Tanács (MNT).     

A második kérdéssel kapcsolatos – ugyancsak nemleges – válaszban nem lehet megkerülni Rodoljub Šabić szerbiai adatvédelmi biztos figyelmeztetését: Törvénytelen, hogy az illetékes állami szerveken kívül bárki más – akár a segítség nyújtásának indokával – „feldolgozza a személyi adatokat, összegyűjtse és kialakítsa a dokumentációt a választói vagy más névjegyzékről, mert ez az adatvédelmi törvény értelmében bűncselekménynek számít.”

„Lépni kell”

Az óbecsei találkozó után kiadott közlemény szerint a VMDP, a VMDK és az MPSZ közös álláspontja, hogy „a szerb hatalom felelőssége a legitim és legális kisebbségi választói névjegyzékek kidolgozása”. Ezt azzal is indokolják, hogy „hamisnak bizonyult az a szóban terjesztett vélekedés, miszerint az EBESZ tisztségviselője úgy nyilatkozott volna, hogy az állami szervek nem állíthatják össze a névjegyzéket, mert nem különböztethetik meg a polgárokat nemzeti hovatartozásuk alapján”.

Az ilyen, egyes politikusok és „szakértők” által terjesztett mendemondát, végül Vojislav  Stanovčić akadémikus, a 2002-ben elfogadott kisebbségvédelmi törvény szakértői csoportjának elnöke cáfolta meg, aki Jelena Trivant, az akkor kisebbségügyi minisztérium tisztségviselőjét idézve kijelentette: Olyan dokumentum nem létezik, amelyben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) leszögezte volna, hogy „elfogadhatatlan a nemzeti alapon történő választási névjegyzék Belügyminisztérium általi összeállítása” (Lásd: Halász Gyula, Önkéntes kisebbségiek, Magyar Szó, 2010. február 13., 14. o.).    

A három párt (a VMDP, a VMDK és a MPSZ) szerint a „névjegyzék állami szinten történő összeállítására még van idő, csak lépni kell”. Ez az álláspont azonban már erősen kétséges. Azt is mondhatnánk, hogy a jelen pillanatban nem reális elvárás. Már csak azért sem, mert ahhoz meg kellene változtatni a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, amire a szerb hatalom nem mutat hajlandóságot. És a VMSZ szerbiai parlamenti képviselői sem vállalták a törvénymódosítás beterjesztését. A MNT (egyszer már lejárt megbízatású) elnöke szerint pedig „külön elismeréssel kell szólni az intézmény két tagjának, dr. Várady Tibornak és ifj. dr. Korhecz Tamás tevékenységéről a törvény előkészítő szakértői csoportban” (Tomek Viktor: Simonyi Zoltánt javasolták a Magyar Szó igazgatójának, Vajdaság Ma, 2010. február 19.).  

A harmadik vitás választási kérdést Pásztor István, a VMSZ elnöke vetette fel, amikor február 19-én javasolta, hogy a magyar pártok és civil szervezetek, valamint az értelmiségiek és a történelmi egyházaink képviselői egy közös listán vegyenek részt az MNT közelgő megválasztásán.

– A célunk az, hogy egy olyan közösségi reprezentációt felmutató listát állítsunk fel, amelyikben a VMSZ-nek, a többi magyar pártnak, a civil szférának, az értelmiségnek és a történelmi egyházaknak is meglenne a maga helye. Nem kívánunk önálló VMSZ-es listát indítani – fejtette ki Pásztor.

A javaslatra „egyetlen párt válaszolta, hogy az utolsó pillanatig gondolkodnak, a többi elzárkózott” tőle.

Közös lista?

Dr. Páll Sándor az óbecsei tanácskozás után, a VMDK eddig következetes álláspontjához híven, kijelentette: „akkor fogadja el a szereplést a közös listán, ha a nemzeti tanácsok megválasztása törvényes lesz”. A néhány hónap múlva esedékes választásokról – ha csak nem történik valamilyen váratlan fordulat – viszont ez nehezen lesz elmondható.

Meglepő volt viszont a VMDP viszonyulása, amelyről kiderült – ha a sajtóhírnek hinni lehet (K-k: Nincs megállapodás, Magyar Szó, 2010. február 27., 1. és 5. o.) –, hogy „lehetségesnek tartja a közös listán való szereplést”.

A VMDP-nek ez az álláspontja annál furcsább és értehetetlenebb, mivel kezdettől fogva azt hangoztatta, hogy a MNT tagjait „többpárti, szabad választások útján” kell megválasztani (Ternovácz István: Mit kell tenni a legális és legitim nemzeti tanácsért, Vajdaság Ma, 2010. február 24.).

A VMSZ javaslata nem csak a „többpárti, szabad választások” elvével ellenkezik, hanem a logikával is. A „legbefolyásosabb” magyar párttal kötött eddigi magyar koalíciós egyezségek ugyanis rendre felbomlottak. Ez mellett a VMSZ listájára feliratkozóknak bizonyára vállalniuk kellene azt a kötelezettséget is, hogy a nemzeti tanácsban ennek a pártnak az álláspontját képviselik. Vita tárgya lehet az is, hogy a történelmi egyházaknak jelen kell-e lenniük a nemzeti tanácsban? Egy ilyen (közös) lista állítása a többpárti választások megkerülését is jelentené. Beszélhetünk-e itt akkor a pluralizmusról és a demokráciáról?

A nemzeti tanács tagjainak választása egyúttal a VMSZ megmérettetéséről és a kisebbségi politikájáról, valamint a MNT eddigi munkájáról szóló referendumnak is kellene, hogy legyen. Amelyről a VMDP-nek és a VMDK-nak (az idézett levélben) az a véleménye, hogy a 2002-ben félresikerült kisebbségi törvény alapján létrejött, „ma is regnáló (uralkodó, hatalmon levő – B. A. megj.), mandátumát vesztett, haszontalan Magyar Nemzeti Tanács nem lett sem legitim, sem legális”. De a testület elnökéről is, aki a 2010. február 4-i szabadkai sajtókonferencián ott állt Svetozar Čiplić köztársasági emberjogi és kisebbségügy miniszter mellett, amikor az „elmondta, hogy minisztériumának nincsenek adatai a magyarverésekről” és – a sajtó szerint (T. T.: Svetozar Čiplić Szabadkán, Hét Nap, 2010. február 10.) – erre a nyilatkozatra nem reagált. 

            A kör lassan bezáródik. Szinte biztosra vehető, hogy a vajdasági magyarok közvetlen úton választják meg a nemzeti tanácsot. Lehet, hogy az legális lesz, de nagy kérdés, hogy legitim is lesz-e? Amennyiben a tanács nem lesz legitim, tovább folytatódik a közösségünk kálváriája, jogainak csorbulása és leépülése. Ezt kellene idejében megakadályozni. Van-e még erre elég idő és esély?

BOZÓKI Antal

__________

* http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3224, 2010. február 28. [14:23]