A Köztársasági Kisebbségügyi Tanácshoz nem kell nagy elvárásokat fűzni*

             A szerb kormány 2009. július 10-én rendeletet hozott a Köztársasági Kisebbségügyi Tanácsról1. A kormánynak a megalakításától (2008. június 7.) számított több mint egy évre volt szüksége, hogy meghozza a tanács felállításáról szóló döntést.

A testület 2009. október 30-án tartotta alakuló ülését2, amelyen elfogadták a munkarendjét, megválasztották Ana Tomanova Makanovát a tanács titkárának, valamint megerősítették több nemzeti kisebbség jelképét. A tanács azóta nem is hallatott magáról.

            Nem világos azonban, hogy a szerb kormány részéről miért volt szükség új rendelet meghozatalára, mivel a szóban forgó testület már korábban is létezett, még az első Vojislav Koštunica vezette kormány által 2004. szeptember 16-án hozott (2005-ben és 2006-ban is módosított) rendelet alapján.

A Koštunica-kormány idején létrehozott tanács különösebben nem éreztette hatását és fejtett ki olyan tevékenységet, amely elősegítette volna a kisebbségek helyzetének lényegi javítását. Az elnök sokáig nem is hívta össze a tanácsot, amelynek a legfontosabb döntése talán az volt, hogy 2005. december 23-án jóváhagyta a vajdasági magyarság nemzeti jelképéről és ünnepeiről szóló határozatot. (Ez is csak azok számára jelent valamit, akik nem tudják, hogy a kisebbségi szimbólumok gyakorlati használata a múlt század hetvenes–nyolcvanas éveiben már létezett.)

            A felvetett kérdés annál is inkább indokolt, mert a korábbi és a mostani rendelet szövege között szinte alig van különbség. Talán azért váltották fel a régi rendeletet, mert a hivatalban lévő Mirko Cvetković kormány első évében a testület nem működött, mivel elnöke (a kormányfő) össze sem hívta. (A Tartományi Végrehajtó Tanács is – a 2006. augusztus 30-ai határozatával – megalakította a saját, 19 tagú kisebbségi tanácsát. A tanács 2007. január 8-án tartotta meg alakuló ülését.)

Miniszterek és elnökök

            Az új (kormány)rendeletnek 9 szakasza van (eggyel több, mint a korábbinak).

            Mindkét rendelet első szakasza határozza meg a tanács működési területét (szinte azonos megfogalmazásban, néhány szó sorrendjének a felcserélésével), mégpedig olyan módon, hogy a tanács „gondoskodik a nemzeti kisebbségekhez tartozók nemzeti, etnikai, vallási, nyelvi és kulturális sajátosságainak megőrzéséről, fejlesztéséről és védelméről Szerbia Köztársaságban”.     

            Az új rendelet második szakasza 10 pontból áll. Ezek szerint: (1) a tanács erősíti meg a nemzeti kisebbségek jelképeit; (2) megvitatja és véleményezi a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítása szempontjából fontos jogszabályok tervezeteit; (3) figyelemmel kíséri a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítását és a nemzeti viszonyok alakulását; (4) intézkedéseket javasol a nemzeti kisebbségi jogok fejlesztésére, valamint a nemzeti kisebbségek teljes és hatékony egyenjogúságának megvalósítása érdekében, továbbá megvitatja a más szervek által javasolt ilyen intézkedéseket; (5) figyelemmel kíséri a nemzeti tanácsok együttműködését a különböző szintű hatósági szervekkel; (6) megvitatja a nemzeti tanácsok működési feltételeit; (7) megtárgyalja a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeket és a nemzeti tanácsok nemzetközi együttműködését; (8) megvitatja az országos tanügyi tanácsba javasolt személyek listáját, valamint (9) a nemzetközi, illetve regionális kisebbségjogi egyezmények tervezetét és (10) egyéb, a törvényben meghatározott feladatokat lát el.

            A mostani rendelet harmadik szakasza szerint a tanács elnöke a kormányfő, tagjai pedig az emberi jogi és kisebbségügyi, a közigazgatási és önkormányzati, a művelődési, az oktatásügyi, a sport- és ifjúságügyi, a vallásügyi, az igazságügyi és a belügyminiszter, akik a kormányt képviselik, a nemzeti tanácsok elnökei és a Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, akinek olyan státusa van, mint a nemzeti tanácsok elnökeinek.

            A tanács döntéseit a kormány képviselői és a nemzeti tanácsok elnökei többségének szavazataival hozza meg (4. szakasz). Üléseit „szükség szerint”, de évente legalább négyszer kell megtartania. Az elnök a nemzeti tanácsok elnökei felének a követelésére – 30 napos határidőn belül – köteles összehívni a tanácsülést (5. szakasz).

            A tanácsnak külön ügyrendi szabályzata és tikára van, aki „előkészíti az üléseket” (6. szakasz). Az ülésekkel kapcsolatos „adminisztrációs-műszaki támogatást” és munkafeltételeket az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium, valamit a kormány főtitkársága biztosítják (7. szakasz). A rendelet 8. és 9. szakasza a korábbi rendelet hatályon kívül helyezéséről és az új rendeletnek a Hivatalos Közlönyben való megjelentetésére vonatkozik.   

Egyeztető szerep

            Az elmondottakból is látszik, hogy a tanács elsősorban az állami kisebbségpolitika elvi szintű, leginkább politikai kérdéseinek megvitatásával és intézkedések javaslattételével foglalkozik. Nyilvánvaló, hogy a tanácsnak – mivel a tagjai a miniszterek és a nemzeti tanácsok elnökei – valamiféle egyeztető szerepet szántak a kisebbségi ügyekben, mielőtt azok a kormány elé kerülnének döntéshozatalra. Jóváhagyó, illetve, ahogyan a rendelet fogalmaz, „megerősítő” jogosítványa egyedül a nemzeti szimbólumokra és ünnepekre vonatkozóan van.         

A korábbi tanács ellen olyan kifogás volt, hogy „egyfajta piramis csúcsaként a kormány rajta keresztül ellenőrizte volna a tanácsok munkáját”. Utóbb viszont olyan vélemények is elhangzottak, hogy „a tanácsnak nincs semmiféle hatálya a nemzeti tanácsok fölött”. Ez jogilag valóban így van, de a gyakorlatban nehezen képzelhető el, hogy az itt egyeztetett álláspontoktól valamelyik nemzeti tanács is eltérne, még kevésbé, hogy szembehelyezkedne azokkal.      

A tanács jelenlegi elnöke, Mirko Cvetković szerb kormányfő sem arról vált ismerté, hogy a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítását szorgalmazta volna. A megválasztása alkalmából mondott, kormánycélokat vázoló parlamenti expozéjában – Koštunicához hasonlóan – Szerbia (Koszovó nélküli területén élő) lakosságának 17,14%-át kitevő kisebbségekről, illetve arról, hogy gondjaik orvoslásában mire számíthatnak, egyetlen szót sem ejtett.

            A tanács titkári tisztségére választott Ana Tomanova Makanovával kapcsolatban pedig felvetődik az érdekütközés kérdése is. Makanova ugyanis több tisztséget is betölt: Ő a tartományi kormány alelnöke, a tartományi tájékoztatási titkár és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is. Ez bizony ellentétben áll a korrupcióellenes ügynökségre vonatkozó törvény 28. szakaszával, amely kimondja, hogy „a tisztségviselő csak egy közfunkciót tölthet be”.

Ez alól kivételt csak az képezhet, ha a tisztségviselőt „a törvény vagy más jogszabály több tisztség végzésére kötelezi”. Nincs tudomásunk, hogy esetében ez fennállna. Ezért mielőbb felül kellene vizsgálni, összhangban van-e a törvénnyel a tisztségek ilyen halmozása Makanova részéről. A törvénytől eltekintve is kérdéses, hogy három tisztséget egy személy képes-e ellátni? Ez még a fizika törvényeivel is ellenkezik.

            Az utóbbi hat évben nem volt példa arra, hogy a köztársasági tanács kellő figyelmet fordított, lényegi vitát kezdeményezett volna a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati megvalósításáról és a nemzeti viszonyok alakulásáról, hogy intézkedéseket javasolt volna ezeknek a fejlesztésére. A munkáját, ha – az eddigiek alapján – azt annak lehet nevezni, inkább a formaságok és az jellemezte, hogy ritkán ült össze. Jellegénél, összetételénél, és hatáskörénél fogva nem különösebben alkalmas a kisebbségek helyzete időszerű kérdéseinek a megvitatására. Ezért nem kell nagy elvárásokat sem fűzni a testülethez.

Mgr. BOZÓKI Antal, ügyvéd    

__________

* http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3202, 2010. február 17. [9:51]

1 Uredba o Savetu Republike Srbije za nacionalne manjine, Službeni Glasnik, 50. szám, 2009. július 10.

2  DIÓSI Árpád: Megalakult a kisebbségügyi tanács, Magyar Szó, 2009. október 31., 5. o. és DIÓSI Árpád: Megalakul a

   kisebbségügyi tanács, Magyar Szó, 2009. október 28., 5. o.