Ifj. Korhecz Tamás és a Magyar Nemzeti Tanács

Adalék egy pengeváltáshoz

Javában tart a magyar és a többi nemzeti kisebbségi tanács június 6-ára kitűzött választás kampánya. Ennek része az is, hogy a választók (és a listán szereplők) véleményt mondanak a listavezetőkről, a jelöltekről, vagy éppen egymásról. Ez is a demokrácia része. És az is, hogy aki vállalta a listán való szereplést, elviselje a munkájával kapcsolatos számonkérést, és a jogos bírálatot is. Ez nem barátság, vagy ellenszenv kérdése. Csakis így léphetünk előbbre, juthatunk olyan jelöltekhez, akik képviselni tudják a vajdasági magyarok érdekeit az új nemzeti tanácsban.

Mgr. Zavarkó Sándor „Dr. Korhecz Tamás a 'nélkülözhetetlen'” című írását a Vajdaság Ma Olvasók rovatában május 11-én közölte, amire Korhecz Tamás a hírportál ugyanabban a rovatában május 16-án válaszolt.

Ezt megelőzően került sor a Magyar Remény Mozgalom (MRM) vezetőinek és Korhecz Tamás pengeváltására. (Lásd a „MRM: Ordináré hazugsággal indítja a kampányt Korhecz Tamás”, Vajdaság Ma, 2010. április 18-i írást és a „Korhecz Tamás visszautasítja és megcáfolja a durva MRM-es vádaskodást” című április 19-i választ az említett hírportálon.)

Érdekütközés

            Mellőzve az említettek érveinek és az ellenérveinek elemzését, tény hogy Korhecz Tamásnak a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) listavezetőjének való megtétele nem kis meglepetést keltett. Nem csak azért, mert – saját szavai szerint – nem tagja a VMSZ-nek („nem szeretem a politikai pártokat”), de azért is mert olyan (tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségi titkári) tisztséget tölt be – még ha „tiszteletdíjasként” is –, amely ellátása erkölcsileg összeegyeztethetetlen (volt már eddig is) nem csak a Magyar Nemzeti Tanács elnöki funkciójával – amire vélhetően pályázik –, de még a testületbeli tagsággal is.

            A szerb alkotmány 6. szakasza szerint „senki sem vállalhat olyan állami- és közéleti tisztséget, amely összeférhetetlen egyéb megbízatásaival, hivatásával vagy magánérdekeivel”. Világos, egyértelmű megfogalmazás.

            A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 33. szakasza értelmében a nemzeti tanács tagjává nem választható az a személy, aki bírói, ügyészi vagy alkotmánybírói tisztséget tölt be. A törvénynek ez a szakasza – a véleményem szerint – ellentétben van az alkotmány idézett szakaszával. Az sem mellőzhető, hogy a törvény paragrafusainak többségét – Korhecz nagybecskereki elmondása alapján – Várady Tibor és ő írták. (Lásd Kónya-Kovács Otília: Német László: sorsdöntő választás, Vajdaság Ma, május 19.) Újabb bizonyítéka ez annak, hogy olyan törvényt írtak, ami nekik megfelel?

Az állami tisztségviselői hivatás és a Magyar Nemzeti Tanácsbeli tagság az önkormányzati önállóság és az állami szervektől való függetlenségnek a megcsúfolását jelentené, mert – a törvény mellett – erkölcsi normák is léteznek.

            Az ifj. Korhecz teljesen ismeretlenül került a tartományi titkári bársonyszékbe – eltekintve attól, hogy volt-e vagy nem gyakornok. A MRM-nek írt válasza szerint „közel tíz éve vesz részt szakpolitikusként a közéletben”, vagyis amióta kisebbségügyi titkár. Életrajzából arra lehet következtetni, hogy a kilencvenes éveket jobbára Magyarországon töltötte. Tehát, nem osztozott a vajdasági magyarság sanyarú sorsában és a kinevezésekor jószerivel nem ismerhette, de az is lehetséges, hogy – nagy elfoglaltsága miatt – ma sem ismeri teljesen jól a vajdasági magyarság valós helyzetét.

Tiszteletdíjas miniszter

Korhecz 2000-től tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár, vagy ahogyan életrajzában írja: tárcavezető, már a harmadik megbízatási ciklusban. A Zavarkónak írt válaszából megtudtuk, hogy 2008-tól nincs munkaviszonyban a tartományi kormányban, és munkáját tiszteletdíjasan végzi, „ahogyan azt az egyetemi tanárok többsége teszi hasonló helyzetekben, a jelenlegi vajdasági kormányban de más kormányszervekben is”.

            Ezzel újabb támadási felületet nyitott önmaga, de a többi „tiszteletdíjas” kormánytag ellen is. Feltehető ugyanis a kérdés, milyen kormánytagok azok – ideértve a Tartományi Végrehajtó Tanács elnökét is –, akik nem teljes munkaidővel, illetve erőbevetéssel dolgoznak a munkahelyükön? Talán nem elég nekik a miniszteri fizetés, ezért kénytelenek külön munkát vállalni?

Korhecz – amint életrajzában írja – a kamanci FABULUS menedzserképző karán és az újvidéki jogi és üzleti tanulmányok egyetemi karán is „magántanár”, de vendégtanár egy győri, valamint egy budapesti jogi karon és még számtalan más funkciója is van. Hogyan tud egy személy egy időben ilyen sok feladatot sikeresen elvégezni? (A Zavarkónak címzett válaszlevelet Korhecz mint „egyetemi tanár” írta alá, miközben az életrajzában szereplő „docensi” cím – a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint – a tanárnál alacsonyabb beosztású egyetemi, főiskolai előadót jelent.)

            Tiszteletdíjas munkavállalására a kormányban vélhetően az után került sor, hogy 2008-ban a Magyar Koalíció jelöltjeként szülővárosában, a Szabadka III. választókörzetben egyéni képviselőjelöltként nem választották meg. Itt még az a magyarázata sem segít, hogy a két fordulóban összességében több szavazatot kapott, mint ellenfele. Nagyon hasonlít ez a viccre: Amikor az ügyfél számon kéri az ügyvédtől, hogy miért veszítették el harmadik fokon a pert, amikor az első két fokon a javukra döntött a bíróság, az ügyvéd azt válaszolja: Ne aggódjon, hiszen összességében mégis mi nyertünk, kettő egy arányban.

            Mindez még megbocsátható is lehetne, mondhatnák a magánügye, ha Korhecz Tamás nem olyan funkción van, mint amilyent betölt, és olyan kézzel fogható eredményeket tudna felmutatni, amelyek hozzájárultak a nemzeti kisebbségek, így a vajdasági magyarok helyzetének a javulásához is. Sok lehetőséget azonban elmulasztott. Ezen a téren (sajnos) az utóbbi tíz évben sem lehet minőségi javulást kimutatni, pedig ez nem kevés idő. A századfordulón létezett megoldatlan kisebbségügyi problémák többé-kevésbé ma is időszerűek.

Nincs észlelhető javulás

            Nem ismeretes, hogy a tartományi kisebbségügyi titkárság komoly helyzetfelmérést készített a vajdaságban élő nemzeti kisebbségek helyzetéről és (annak alapján) hatékony intézkedéseket javasolt volna a problémák orvoslására.   

            A vajdasági magyarok vonatkozásában, Korhecz titkárságának idejére esik a Forum kiadóház és a Magyar Szó átszervezése („karcsúsítása”), magyarán a leépítése. Szűkült a magyar nyelvnek az elektronikus médiában való használata is. A 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével) 11 megszűnt. A bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló törvény 2010. január 1-jével „bírósági egységekre” fokozta le – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyartöbbségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) – a községi bíróságot.

A Tartományi Ombudsman 2009. évi (2010. május 17-én elfogadott) jelentése szerint a tartományi szervek, szervezetek, szolgálatok, igazgatóságok és alapok 1 232 foglalkoztatja közül mindössze 81 a magyar, vagyis a foglalkoztatottak mindössze 6,57%-a. (A tartomány lakosságában a magyarok 14,28%-al vannak jelen.) Ez azt jelenti: Nem hogy javult volna, hanem – a 2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak között a magyarok 6,73% vettek részt – még romlott is a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok aránya. Erre pedig nem mondható, hogy nem Korhecz közvetlen illetékességbe (és felelősségi körébe) tartozik.

Nem hagyható ki a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaitól szóló rossz törvény sem, amely nagy károkat okozott a vajdasági magyarságnak, s amiben Korhecznak hervadhatatlan érdemei vannak. (A törvényről még Várady is elismerte, hogy „nem jelent autonómiát”.) A magyarországi könyvek behozatala és kivitele, vagy a tankönyvek behozatala is gyakorlatilag éppen olyan megoldatlan, mint Milošević idejében, stb. És az ún. magyarveréseket ezúttal még nem is említettük.

A tartományi kisebbségügyi titkár az elmúlt tíz év alatt az ismertebb újvidéki civil szervezettekkel sem alakított ki korrekt kapcsolatot, a problémák közös feltérképezése és a megoldások keresése érdekében.

Mindez alkalmatlanná teszi arra, hogy tagja legyen a Magyar Nemzeti Tanácsnak. (Ez nem jelenti azt, hogy a többi listavezető erre mind alkalmas.) Nem kellett volna elfogadnia még a jelölést sem.

Ezúttal is bebizonyosodott: Nem jó az egyénnek és a társadalomnak se használ, ha valaki túl hosszú ideig látja el ugyanazt a tisztséget. A legrosszabb viszont most az lenne – amit egyesek már tudni vélnek – ha Józsa Lászlót, a Magyar Nemzeti Tanács (csaknem húsz éve folyamatosan kisebbségi vezetői tisztségben lévő) távozó elnökét neveznék ki Korhecz helyére. 

            El kell végre indulnia egy folyamatnak, amelyben a vajdasági magyar politikusok és tisztségviselők számára a közösségi érdek fontosabb lesz a személyes gazdagodásnál és a karrierépítésnél. 

BOZÓKI Antal

__________
* http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=olvasok&id=8, 2010. május 23. [19:17] és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 110. szám, 2010. május 24.