VÁLASZTÁSI ERKÖLCS*

Lehet-e vezető állami tisztségviselő a magyar autonómia legrangosabb testületének tagja?

Szerb pártban tevékenykedő magyar képviselheti-e a magyar közösség érdekeit?

Elkezdődött a visszaszámlálás: Már csak 26 nap van június 6-áig, amikor sor kerül a nemzeti kisebbségi tanácsok tagjainak első közvetlen választására.

Az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács (MNT) megválasztására a 2009. augusztus 31-én elfogadott, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény alapján kerül sor. Ezért többé nem lehet azt mondani róla, hogy nem lesz legális, de hogy politikailag nem lesz legitim, az már most nyilvánvaló. (Egyesek továbbra is vitatják a legalitását, mégpedig két okból is kifolyólag: Az egyik az, hogy a törvény a „fele plusz egy” mércével megcsorbította a kisebbségi választói névjegyzék felállítását, a másik pedig, hogy a civil szervezetek számára is lehetővé teszi a jelöltlista állítást.)

Kétségtelen, hogy a törvény megosztotta a vajdasági politikumot, és nem csak azt. Nincs egyetértés sem a törvény tartalma (a nemzeti kisebbségi autonómia), sem a választási eljárás kérdéseiben. Nem lehet megkerülni azt a tényt sem, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség (VMDK), valamint a nemzeti kisebbségi önkormányzatért és jogok megvalósításáért évek óta következetesen küzdő újvidéki civil szervezetek az MNT választáson nem vesznek részt. (Kivételt képez három oktatási civil szervezet, amelyek – a törvény hiányosságai ellenére is – Magyarok Magyarokért – MAMA koalíció néven indulnak a választásokon, mivel „a vajdasági magyarság oktatási, gazdasági, politikai szempontból is hátrányos helyzetben van a többségi nemzettel szemben”.)

Mit mondott Ljajić?

Nem csak az említett politikai pártok és az elégedetlenkedő magyar civil szervezetek bírálják a választások körülményeit, hanem újabban Rasim Ljajić, volt szerb-montenegrói kisebbségügyi, most szerbiai munkaügyi és szociálpolitikai miniszter is, aki a nemzeti tanácsok választási módját „tévesnek” értékelte.

– A szerbiai nemzeti közösségek nemzeti tanácsainak esedékes választása nincsen jól átgondolva, se előkészítve, amit az a kampány is igazol, amely Sandžakban már javában folyik, habár még nem hivatalosan.

A nemzeti tanácsok választásával kapcsolatban sok mindent tévesen tettek. Mindenekelőtt téves az, hogy külön választói listákat láttak elő, aztán pedig az is, hogy a választások jelentőségét túlértékelték – fogalmazott Ljajić május 8-án a Tanjugnak adott nyilatkozatában, közli SandzakLive Info-portál.

Elmondta azt is, hogy ellenzi a választói külön-névjegyzéket és állítja, hogy az „óriási hiba”.

– Nem lehet választói külön-névjegyzéket készíteni etnikailag heterogén államban, mert olyan helyzet alakul ki, hogy senki nem akar ezen a választó listán lenni, hogy etnikai gettókat hozzanak létre és itt hatalmas hibát követtek el, mondta Ljajić.

A miniszter szavai szerint nem megfelelő az sem, hogy a nemzeti tanácsi választásokat „élet-halál” küzdelemként mutatják be, valamint az olyan benyomás keltése sem, hogy a június 6-i választások után „méz és tej” folyik majd.

– Teljesen tévesen mutatják be ezeknek a választásoknak a jelentőségét. Hiszem, hogy a polgárok nem ismerik a nemzeti tanácsok illetékességét – nyilatkozta Ljajić, aki a Sandžaki Demokrata Párt alapítója, amely a nemzeti tanácsi választásokon a Bosnyák Megújhodás független választási listáját támogatja.

A folyamatban lévő sandžaki kampányt Ljajić tévesnek értékelte és meggyőződését fejezte ki, hogy – szavai szerint – elősegíti a térség egyébként is rossz állapotát. Elmondta, hogy a kampányban nem vesz részt, de folytatja tevékenységét Sandžak gazdasági és szociális fejlesztéséért.

A nyilatkozatról persze a vajdasági magyar média (az Újvidéki TV magyar szerkesztőségén kívül) mélyen hallgat.

Van-e kire szavazni?

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nem vállalta a külön választási pártlista állítását. Kockázatos lett volna ez a súlyos váltságát élő VMSZ számára. Ezért segítségül hívta az egyházakat: A „Magyar Összefogás” listáján „három püspök (és egy plébános – B. A  megj.) is szerepel, akik erősítik a VMSZ helyzetét, egyetértenek azokkal az értékekkel, amelyeket a vajdasági magyar politikusok képviselnek” – fogalmazott Pásztor István, a párt elnöke május 7-én, a felvidéki Dunaszerdahelyen a Vermes-villában.

Pásztor arról viszont már nem beszélt, hogy az egyházaknak a Magyar Nemzeti Tanácsban való szerepvállalásáról nem történt egyeztetés. Ezzel az egyházi vezetők nem, hogy erősítették volna közösségünk egységét, hanem maguk is a lehetséges megosztás csapdájába estek.

A választási ámítások közé tartozik az is, hogy „a VMSZ által kezdeményezett listán 17 helyet foglalnak el a párttagok, 18 helyet pedig az értelmiségieknek, az egyházi és a civil szféra képviselőinek adott át a VMSZ, hogy a vajdasági magyarságot reprezentáló listával induljon”. A lista vezetője ugyanis ifj. Korhecz Tamás, „akit a VMSZ jelölt, de nem tagja a pártnak”. Ugyan akad-e valaki, aki elhiszi, hogy nem a VMSZ politikáját fogja képviselni az MNT-ben? (A listán ilyenek bizonyára még vannak néhányan.)  

Aztán megtudtuk még, hogy a VMSZ listáján olyan jelölt is szerepel, aki úgy tudta (sic!), hogy a választási megmérettetés nem „pártok között”, hanem „listák között” lesz, mert „akkor részt sem vett volna benne”. Ugyan már! Aki valamelyik listán szerepel – legyen az bármelyik –, annak bizony tudnia kell(ene), hogy elfogadta annak a (pártnak) választási programját (és az ezzel járó előnyöket, valamint hátrányokat is).

Az eddigi választási kampány ellentmondásosabb ténye mégis, hogy három lista vezetője – a Magyar Összefogás (VMSZ), a Humentis civil szervezet (Demokrata Párt), a Kézfogás a magyarságért – Polgári mozgalom – állami tisztségviselő: ifj. Korhecz Tamástartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár (VMSZ), dr. Csengeri Attila, tartományi egészségügyi titkár (Humentis), Bunyik Zoltán pedig újvidéki segédpolgármester (Kézfogás). Mindhárman még a nemzeti tanács elnöki posztjának is a lehetséges várományosai. (Egyébként a listákon más állami hivatalnokok is szerepelnek, mint például Muškinja-Heinrich Aniko, aki a Humentis listáján jogászként szerepel, miközben a kisebbségügyi minisztériumban államtitkári posztot tölt be.) Elképzelhető-e, hogy a kisebbségi politikus az egyik álláspontot képviseli a hatalomban kapott fizetésért, másikat pedig a nemzeti tanácsban?

A Humentis listájával kapcsolatban már eddig is számos bírálat elhangzott. A VMSZ elnöke Dunaszerdahelyen ezt mondta: „Sokan szeretik magukat janicsári módon mutogatni, magyarként jelennek meg, de közben nem a magyar közösséget szolgálják.” Pásztor ezzel vélhetően a listán szereplő szerb Demokrata Párti magyarokra utalt. Azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy Korhecz és Csengeri, sőt jómaga is, ugyanannak a – Demokrata Párt által irányított – tartományi kormánynak a tagjai, hogy a Boris Tadićtyal folytatott egyezkedést ne is említsük. (Bagoly mondja a verébnek, hogy nagy a szeme!)

A nemzeti tanácsi választásnak a legnagyobb kérdése most: Összeegyeztethető-e a vezető állami tisztségviselői munkahely a magyar autonómia legrangosabb testületében való tagsággal? Az erkölcsi normák szerint nem. Mint ahogy az sem, hogy szerb pártban tevékenykedő magyar a nemzeti közösségének érdekeit képviselje.  

Milyen nemzeti tanácsunk lesz egyáltalán? Van-e kire szavazni? O tempora, o mores! (Micsoda idők, micsoda erkölcsök!)

Mgr. BOZÓKI Antal, ügyvéd

__________

* http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3385, 2010. május 10. [19:21]