Személyi adatvédelem – törvények és gyakorlat*

VITATOTT A VÁLASZTÓI KÜLÖNNÉVJEGYZÉK

LÉTREHOZÁSÁNAK MÓDJA ÉS KEZELÉSE IS

             A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény vitatott kérdése – azon kívül, hogy nem biztosítja a valós nemzeti önkormányzatot – a kisebbségi választói különnévjegyzék létrehozásának módja és kezelése is. Erről azonban a vajdasági magyar média jobbára hallgatott.

            A törvény 29/3. szakasza alapján „a nemzeti tanácsot közvetlenül választják, ha a választás kiírásának napjáig a nemzeti kisebbség választói különnévjegyzékébe a nemzeti kisebbséghez tartozók legutóbbi népszámlálás szerinti 20%-kal csökkentett összlétszámának több mint az 50%-át felvették”.

            Azok a pártok és civil szervezetek szerint, amelyek nem vesznek részt (bojkottálják?) a magyar nemzeti tanács június 6-ára kitűzött választásában, az állami szerveknek kellett volna összeállítani a teljes magyar választói névjegyzéket, ami lehetővé tette volna a legitim Magyar Nemzeti Tanács létrejöttét.

A törvényszöveg, a „fele plusz egy” mérce bevezetésével ugyanis „magánüggyé degradálja a különnévjegyzékre való feljelentkezést, s ezzel megfelezi a magyar választó testületet. Az MNT így elvesztve legitimitását, alkalmatlanná válik arra, hogy a nemzeti közösség részéről kapott közmegbízatás alapján, hitelesen feltárja, kifejezze és képviselje a vajdasági magyarság önazonosságának megőrzésével kapcsolatos alapérdekeket” – írja Ágoston András a Nemzeti tanácsok – hibás projektum című írásában (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, 2010. április 24.).

            Először Csonka Áron, az adai képviselő-testület elnöke mutatott rá a magyar választói névjegyzék összeállításával kapcsolatos adatgyűjtési problémára. Konkrétan arra, hogy az emberek felhatalmazott polgárok előtt nyilatkoznak nemzetiségi hovatartozásukról és így kerülnek fel a listára. Leveléhez mellékelt egy kérdőívet is, amely azt bizonyítja, hogy az alapvető bejelentkezési papír mellett volt, amelyen nagyon érzékeny adatokat kértek az emberektől. Ilyeneket, hogy telefonszám, iskolai végzettség, szokások, stb. Megkeresésére azonban a miniszter kitérő és semmitmondó választ adott.

            A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által szervezett akciónak elsősorban „a magyar választói névjegyzékre való feliratkozás megkönnyítése” volt a célja, azáltal, hogy az „aktivisták házról házra járva gyűjtötték az aláírásokat” (Beszűkült lehetőségek között is talpon maradtunk, Családi Kör, 2009. december 31.). A másik pedig, hogy a plusz kérdőívvel „folyamatos párbeszédet és kommunikációt indítson el a közösségben. Kikérje az emberek véleményét, annak alapján határozza meg, hogy mi kell és mi nem” – nyilatkozta Pásztor István, a VMSZ elnöke (A közösség önbecsülésből vizsgázott, Magyar Szó, 2009. december 26.).

A kisebbségi miniszternél történt sikertelen próbálkozás után Páll Sándor, a VMDK elnöke február 5-én levélben fordult a szerbiai adatvédelmi biztoshoz, mivel (a személyi adatvédelmi törvény alapján) ő hivatott ellenőrizni, vizsgálatot, és szükség esetén, büntetőeljárást indítani azok ellen, akik indokolatlanul, visszaélve a polgárok jóhiszeműségével adatokat gyűjtöttek.

Mit válaszolt Šabić?

Rodoljub Šabić, a közérdekű információk és személyi adatvédelmi biztosa, azok az értesülések alapján, miszerint a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak (meg)választása alkalmából készült választói névjegyzékbe az egyes környezetekben nagyobb számú polgár került bejegyzésre, anélkül, hogy erről tudomása lett volna, vagy éppen akarata ellenére, két írásos közleménnyel is fordult a nyilvánossághoz.

Március 26-i közleményében Šabić úgy értékelte, hogy a névjegyzék ilyen készítése az emberi jogok rendkívül súlyos megsértését jelentené. Hangsúlyozta, hogy a hozzá eljutatott ezzel kapcsolatos panaszok ügyében, a lehetőségekkel összhangban, soron kívül jár el és felszólította az Emberi és Kisebbségügyi Minisztériumot, valamint a helyi önkormányzati szerveket, hogy haladéktalanul tegyék meg a hatáskörükbe tartozó intézkedéseket. Ugyancsak felszólította a Belügyminisztériumot és az Ügyészséget, hogy tegyenek lépéseket az egyes személyek esetleges bűnügyi felelőssége szempontjából fontos tények megállapítása érdekében.  

            –  A nemzeti tanácsok választásával kapcsolatos feladatok megszervezése az Emberi és Kisebbségügyi Minisztérium, valamint a helyi önkormányzati szervek illetékessége és felelőssége, amelyek feladatai közé tartozik a választó névjegyzék elkészítése és csak ezek foglalkozhatnak a személyi adatok feldolgozásával, amit a külön választó névjegyzék elkészítése megkövetel. Csak a polgárt illeti meg a jog, hogy a külön előírt űrlapon írásban kérelmezze a választói különnévjegyzékbe való felvételét, és ezt helyette nem teheti meg senki, a törvényben megszabott feltételek nélkül.

Korábban már több alkalommal  figyelmeztettem, törvénytelen, hogy bárki, a segélynyújtás leple alatt személyi adatokat gyűjtsön és választói vagy egyéb személyi nyilvántartásokat létesítsen, különösen pedig, hogy külön „magán-”, párt vagy hasonló adatgyűjteményt létesítsen a kérelmek fénymásolata, vagy a személyi okmányok, illetve az összeírt személyek lakcíme, telefonszáma és hasonlók alapján. Azokkal a gyanúkkal kapcsolatban, hogy az egyes környezetekben a törvény hasonló megsértése mégis megtörtént, már konkrét intézkedéseket tettem – hangsúlyozta az adatvédelmi biztos.

            Legújabban azonban, a még mindig nem teljesen ellenőrzött információk, hogy az emberek jelentős száma a külön választói névjegyzékbe tudomása, vagy akarata ellenére lett beírva, mindenképpen megérdemlik a lehető legnagyobb figyelmet. Amennyiben ez igaznak bizonyul, ez az alkotmánnyal és a törvénnyel szavatolt emberi jogok rendkívül súlyos megsértése lesz. Az ilyesmi politikailag nagyon káros, mert beárnyékol olyan fontos demokratikus tevékenységet, mint amilyen a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak választása. Erkölcsileg is tarthatatlan, mert senkinek sem szabadna a polgárokkal úgy viselkednie, mintha az ő tulajdonában lévő birkák lennének és beírja, vagy az egyik nyilvántartásból a másikba átírja őket, a saját belátása szerint. És végül, jogi szempontból az ilyesmi, egyebek mellett, komoly bűncselekmény, amelynek elkövetéséért Szerbia Büntető Törvénykönyve három évig terjedő börtönbüntetést helyez kilátásba, olvasható Šabić 2010. március 26-i közleményében.

Második, 2010. április 9-i közleményében Šabić kifejtette, hogy a (2012-ben esedékes – B. A. megj.) népszámlálás és a nemzeti tanácsok (2010. június 6-ára kiírt – B. A. megj.) választása is olyan tevékenységek, amelyek magukba foglalják a személyi adatok feldolgozását, beleértve azokat az adatokat is, amelyeket a személyi adatvédelmi törvény különösen érzékeny adatokként állapított meg, mint például a nemzeti vagy vallási hovatartozás. Ez a törvény alapján azt jelenti, hogy az adatok feldolgozása kizárólag annak a személynek a hozzájárulásával történhet, akinek az adatairól szó van. Nem felesleges emlékeztetni arra, hogy ennek a beleegyezésnek világosnak és egyértelműnek, valamint írásban kell lennie, ha pedig írástudatlan személyekről van szó, a beleegyezést két tanú nyilatkozatával kell igazolni, közölte az adatvédelmi biztos.

Adatvédelmi jogszabályok

A 2009. január 1-jétől hatályos személyi adatvédelmi törvény 1. szakasza szabályozza a személyi adatok begyűjtésének és feldolgozásának feltételeit, azoknak a személyeknek a jogait és védelmét, akiknek az adatait összegyűjtik és feldolgozzák, a személyi adatok védelmének korlátozását, az adatoknak a védelmével megbízott hatósági szerv előtti eljárást, a törvény végrehajtása feletti ellenőrzést stb.  

            A törvény minden polgár számára biztosítja a személyi adatok védelmét, az állampolgárságra és tartózkodási helyre, fajra, életkorra, nemre, nyelvre, vallásra, politikai és egyéb meggyőződésre, nemzeti hovatartozásra, társadalmi származásra és helyzetre, vagyoni állapotra, születésre, képzettségre, társadalmi vagy egyéb személyes tulajdonságra való tekintet nélkül.

            A személyi adatok védelmével kapcsolatos tevékenységeket a Közérdekű információk és személyi adatvédelmi biztos, mint független állami szerv végzi, a vonatkozó törvény alapján.

            A törvény „különösen érzékeny adatoknak” nevezi (16. szakasz) a nemzeti, faji, nyelvi, vallási stb. hovatartozásra vonatkozó adatokat. Az ilyen adatokat csak az érintett személy szabadon kinyilvánított beleegyezése (10. szakasz) alapján lehet feldolgozni. Ez alól kivételt képeznek azok az adatok, amelyek feldolgozását a törvény beleegyezéssel sem engedélyezi. A feldolgozásra kerülő adatokat külön meg kell jelölni és védelmi intézkedésekkel óvni.

            Szerbia Büntető Törvénykönyvének 146. szakasza (személyi adatok illetéktelen gyűjtése) szerint azokat a személyeket, akik a törvény alapján gyűjtött, feldolgozott és használt személyi adatokat illetéktelenül megszerzik, mással közlik, vagy nem a rendeltetésüknek megfelelő célokra használják, pénzbüntetésre, vagy egy évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetik. Ilyen büntetés szabható ki arra a személyre is, aki a törvény rendelkezéseivel ellentétben gyűjti és használja a személyi adatokat. Ha ezt a bűncselekményt hivatalos személy követi el, három évig terjedő börtönbüntetésben részesülhet. 

            A Magyar Nemzet Tanács esedékes megválasztásával kapcsolatban indokoltak tehát ezek a kérdések is: A nemzeti kisebbségi választói különnévjegyzék összeállításakor történt-e törvénysértés? Hol és kinek a birtokában vannak az adatlapok és a „plusz kérdőívek”? Mi a biztosíték arra, hogy a személyes adatokat a törvény által megszabott módon kezelik, hogy illetéktelenek nem juthatnak hozzájuk? És végül: Képesek-e az állami szervek mindezt kivizsgálni és a szükséges jogi intézkedéseket megtenni?

Mgr. BOZÓKI Antal, ügyvéd

__________

* http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3350, 2010. április 26. [19:04] és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 88. szám, 2010. április 27.