Alulreprezentáltak és alulreprezentálnak*

Ternovácz István a minap – Tényleg alulreprezentáltak vagyunk az állami szektorban? címmel – interjút késztett ifj. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi tikárral (lásd: Vajdaság Ma, 2010. március 20.).

Az interjú apropója Sólyom László magyar államfő legutóbbi nagybecskereki látogatása alkalmával tett egyik megállapítása volt, miszerint „a vajdasági magyarok számarányukhoz képest alulreprezentáltak az állami intézményekben”.

Konkrét adatok nélkül

A néhány vajdasági magyar civil szervezet már évek óta hangoztatja, hogy a vajdasági magyarok és a többi nemzeti kisebbség nincsen a lakosságban való részvételéhez mérten megfelelően képviselve az állami hivatalokban, az igazságügyi szervekben, a közvállalatokban, a rendőrségen… Az interjú alapján úgy tűnik, Sólyom Lászlónak kellett a Vajdaságba látogatnia, hogy a sajtó felfedezze ezt a problémát, aminek a megoldására nemcsak a belföldi törvények, de a nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények is kötelezik Szerbiát. 

Az interjú annak is szemléltető példája lehetne, hogyan nyilatkozzon nagy általánosságban a felelős (kormány)tisztségviselő egy társadalmi problémáról, a nélkül, hogy konkrét adatokkal támasztaná azt alá.

Az interjúból ugyanis megtudjuk, hogy (a Korhecz vezette titkárság) „évek óta követi azt, hogy milyen arányban vannak foglalkoztatva a különböző nemzetiségű polgárok az állami szektorban”, valamint, hogy „a kilencvenes évek diszkriminációs állampolitikájának még ma is megvannak a következményei”. (Itt jegyezzük meg, hogy nem elég a kisebbségügyi folyamatokat csak „követni”, hanem azokat befolyásolni is kell.)

Korhecz azt mondja, hogy a tartományban a kisebbségek részvétele az állami intézményekben „sokkal jobban megközelíti a lakosságban levő arányokat” (mint a köztársasági szervekben), de mindössze csak három konkrét adatot említ (ha ezt is annak lehet nevezni). Ezek közöl kettő a rendőrségre vonatkozik: Az eső, hogy „a rendőrség állományán belül a magyar nemzetiségű rendőrök és foglalkoztatottak aránya bő ötven százalékkal kisebb, mint a magyarság részaránya a lakosságon belül”. A második pedig, hogy „Zentán, ahol 80 százalékban élnek magyarok, a rendőrségen belül csupán 20 százalék a magyar rendőrtisztek részaránya”. A harmadik adat a szabadkai kereskedelmi bíróságra vonatkozik, ahol „egy bíró kivételével mindenki magyar”. (Szabadkán egyébként – a 2010. január 1-jei bíróválasztások előtt – jóval a magyarság számaránya alatt volt a magyar bírók aránya. Míg a lakosság 40%-a magyar, a bíráknak 20%-a sem volt az, Topolyán ez az arány 60:25% volt).

Az interjúból nem kaptunk választ arra (habár az újságíró ezt is kérdezte), hogy konkrétan milyen is a tartományi közigazgatási szervek összetétele, ami Korhecz közvetlen felelősségi köréhez tartozik. Hogyan néz ki például az általa irányított titkárság 74 dolgozójának a nemzeti összetétele? Legalább ebben az egy titkárságban megfelelő-e a foglalkoztatottak nemzetiségi aránya? Miért van az, hogy ezeket az adatokat rendszeresen nem publikálják, hogy a nyilvánosságnak is betekintése legyen az állami hivatalokban foglalkoztatottak nemzetiségi összetételének alakulásába?

Nincs politikai akarat

A Tartományi Ombudsman legutóbbi (2008. évi, tavaly elfogadott) jelentéséből (2.4. rész, 6. táblázat, a 20. oldalon) megtudjuk, hogy a tartományi szervek, szervezetek, szolgálatok, igazgatóságok és alapok 1199 foglalkoztatottja között mindössze 76 a magyar nemzetiségű, ami 6,3%-ot jelent, vagyis a magyarok részvétele ezekben a tartományi szervekben – az illetékes tisztségviselők évente megismételt ígéretei ellenére –  továbbra is a lakosságban való részvételüknek (14,28%) a felénél is kevesebb. (Lásd: Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2008. godinu, A jelentés az ombudsman honlapján olvasható: http://www.ombudsmanapv.org/Dokumenti/2009/Izvestaj_PO_2008_krajnja_verzija.pdf.)

            A jelentés első öt táblázata (2.4. rész, 16-19. o.) azt mutatja, hogy a magyarok különösen nagy lemaradásban vannak a kerületi ügyészségekben (a 79 foglalkoztatott közül mindössze 3 magyar – 3,8%), a községi ügyészségekben létszámuk meghaladja a lakosságban való 14,28%-os részvételt (a 141 foglalkoztatott közül 22 – 15,6% magyar), a kerületi bíróságokon (a 115 foglalkoztatott közül 16 a magyar – 13,9%) és a községi bíróságokon (a 962 dolgozó közül 106 magyar – 11,01%) pedig számuk kevesebb a magyaroknak a lakosságban való részvételétől. (És akkor még nem is foglalkoztunk annak részletezésével, hogy a magyarok az állami hivatalokban milyen munkakört töltenek be.)

Magyarra fordítva ez azt is jelentheti, hogy az utóbbi tíz évben (amióta Korhecz a titkár) az államapparátusban dolgozók nemzeti összetételének, illetve a nemzeti kisebbségek arányos részvételének biztosítása terén nemigen történ(hetet)t előrelépés. A titkár ezt a „diszkrimináció különböző formáival”, a „közegellenállással” és a „valós politikai akarat” hiányával próbálja magyarázni. Az sem fogadható el, hogy az arányok „megbomlásának” egyik oka, hogy „a magas hivatali tisztségek betöltésénél valóban nem lehet mindig alkalmas embert találni”. Ha ez így volna, akkor ezt jelentené, hogy a nemzeti kisebbségi származásúak kevésbé tehetségesek, mint a többségi nemzet tagjai.

Elengedhetetlenül szükséges a 2010. január 1-jével – az „igazságszolgáltatás reformja” keretében – megválasztott új vajdasági bírók és ügyészek nemzeti összetételének a mielőbbi közzététele. Annál is inkább, mert ennek a „reformnak” a keretében hat kiemelten fontos magyartöbbségű községében (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) megszüntetették, pontosabban „bírósági egységre” degradálták az eddigi községi bíróságot. Miért nem közlik, hogyan alakult a bírók és az ügyészek újraválasztásakor a nemzeti összetétel?

A kisebbségi jogok gyakorlati megvalósulását, illetve nem alkalmazását csak a konkrét adatok alapján lehet értékelni. Ezért szükséges a vonatkozó adatok rendszeres nyilvánossá tétele, az ide vágó jogszabályok alkalmazásának ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos felelősség megállapítása.

Nem elégedhetünk meg az olyan kijelentésekkel, hogy „ott, ahol égbekiáltó aránytalanságok vannak, ott sürgősen hatékony intézkedésekkel kell ezen változtatni”, mivel az elmúlt évtizedben már tenni is kellett volna valamit a helyzet megváltóztatása érdekében. Viszont „egyetlen egy minisztérium sem tett intézkedést” a 2005. évi kormányhatározat alkalmazására, amely kötelezte az államigazgatást a kisebbségek megfelelő részvételének biztosítására. Tartozik-e ezért valaki politikai felelősséggel?

A hatalomváltástól immár tíz év telt el, ezért indokolt a kérdés is: Mit tett, vagy mit nem tett a jelenlegi hatalom a kisebbségeknek az állami intézményekben való részarányos foglalkoztatásának biztosítása érdekében? A kérdésre csak akkor kapunk választ, ha elkészülne egy összehasonlító jelentés arról, hogy milyen volt a közigazgatásban dolgozók nemzeti összetétele a hatalomváltás évében és milyen manapság.

BOZÓKI Antal

__________

* http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3266, 2010. március 22. [19:58]