Kisebbségjogi jegyzetek

Sok intézmény – semmilyen eredmény*

             Szerbiában nincs hiány azokból az intézményekből, amelyek a nemzetek közötti viszonyokkal, a nemzeti kisebbségi jogok védelemével és érvényesítésével foglalkoznak, illetve kellene, hogy foglalkozzanak. Ilyen intézmények léteznek a községekben, a tartományban és köztársasági szinten is, amelyeknek még a felsorolása is hosszadalmas. Az intézmények sokadalma összhangban van-e az eredményességükkel?

Intézmények minden szinten

A vajdasági községek legtöbbjében (a 45 közül 33-ban) létezik „nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó”, vagy „nemzetek közötti kapcsolatügyi” tanács.

A Tartományi Képviselőháznak is van „nemzetek közötti kapcsolatügyi bizottsága”, de róla és a munkájáról szinte semmit sem hallani. A tartományi kormány szintjén ezekkel a kérdésekkel a jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkárság foglalkozik. Létezik továbbá (2006. augusztus 30-i megalakítása óta) a Tartományi Nemzeti Közösségek Tanácsa is.

Itt van még a(z 1928-ban született) Tartományi Ombudsman is, akinek valamennyi személy „emberi és szabadságjogainak védelméről és fejlesztéséről” kellene gondoskodnia. (Jellemző az is, hogy röviddel ezelőtt az ombudsman nemzeti kisebbségek védelmében illetékes helyettesének az intézményben kevesebb, mint két éve dolgozó, a témakörben gyakorlatilag ismeretlen személyt neveztek ki. Máris kijelentette: „Igyekszem nem foglalkozni politikával”, holott ez a tisztség nemigen választató el a politikától. Lásd: F-ch, Szégyenfalat állítunk, Családi Kör, 2010. február 4., 17. о.).

Szerbiának – politikai történelmében először – 2008. június 7-e óta, vagyis a jelenlegi kormány hivatalba lépése óta van Emberi Jogi és Kisebbségügyi Minisztériuma. 2009. október 30-án megalakult a Köztársasági Kisebbségügyi Tanács is. Köztársasági szinten úgyszintén létezik a jogvédő intézménye stb.

A probléma nem is az intézmények sokaságából, hanem abból származik, hogy ezek az intézmények alig működnek, vagy csak ritkán üléseznek – akkor is leginkább a nyilvánosság kizárásával – és csaknem semmilyen befolyást nem gyakorolnak a nemzeti viszonyok kedvező(bb) alakulására, a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati megvalósulására és fejlesztésére, a jogszabályok összehangolására és javítására.  

Ezen nem kell csodálkozni, hiszen Svetozar Čiplić kisebbségügyi miniszter is elismerte, hogy  „Szerbiában nincs koherens, összefüggő rendszer a polgári, politikai, szociális, gazdasági és más jogok megvalósításának ellenőrzésére, ezért nem lehet ezek (a kisebbségek – B. A. megj.) helyzetéről megbízható értékelést adni” (Toleranciaprogram a középiskolákban, Magyar Szó, 2008. augusztus 2., 5. o.).

  A nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozó Szerbiai Helsinki Emberi Jogi Bizottság szerint Szerbiában a meglévő törvényeket nem alkalmazzák, vagy csak szelektíven, illetve olyan esetekben alkalmazzák, amikor azok a személyes, csoport, vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekeit szolgálják. Ez mellett, egyes törvények ellentétes megoldásokat tartalmaznak, mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény megvonja – olvasható a bizottság 2009. szeptemberi (38. számú) kiadványában.

Községi nemzeti viszonyok tanácsa

A 2002. évi helyi önkormányzatokról szóló törvény 98. szakasza jogi alapot teremtett a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanácsok alakítására a „vegyes nemzeti összetételű” községekben.

Vegyes lakosságú önkormányzati egységeknek azok számítanak, amelyekben „egy nemzeti kisebbség tagjainak száma meghaladja az összlakosság 5%-át, illetve amelyekben a nemzeti kisebbségekhez tartozók – a 2002. évi népszámlálási adatok szerint – meghaladják az illető önkormányzati egység összlakosságának 10%-át”.

A tanács tagjai a szerbek és azoknak a nemzeti kisebbségeknek képviselőiből tevődnek össze, amelyek a lakosságban legalább 1%-ban vesznek részt, azzal, hogy „sem a szerb népnek, sem valamely nemzeti kisebbségnek nem lehet többsége a tanácsban”. Illetékességi körébe „a nemzeti egyenrangúság megvalósításának, védelmének és fejlesztése kérdéseinek megvitatása” tartozik. Döntéseit „egyöntetű véleménnyel” hozza meg.

Szerbiában (az említett népszámlálási adatok szerint) 68 többnemzetiségű község van, amelyek közül 41 Vajdaságban (a tartomány 45 községe közül), 27 pedig szűkebb Szerbiában.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBESZ/OEBS) szerbiai küldöttsége kezdettől fogva tevékenyen támogatta a tanácsok megalakítását és munkáját. Ezek megalakítására mégis csak 2004 második felében került sor és eddig – az EBESZ (Saveti za međunacionalne odnose című 2009. évi) kiadványa szerint – összesen 43 tanács alakult meg, közülük 33 Vajdaságban.

A helyi önkormányzati törvény hiányos és nem eléggé világos rendelkezése miatt a tanácsok sok esetben nem tehetnek eleget a törvényszabta feladataiknak. A helyi önkormányzatok, a szűkre szabott (szakemberi és anyagi) lehetőségeik miatt, „önkényesen döntenek a tanács megalakításától, illetékességi köréről és munkamódszeréről, aminek következménye a terméketlen káosz ezen a területen és a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanácsok teljes vagy részleges működésképtelensége” – olvasható az EBESZ említett kiadványában.

Működésképtelenség

A tanácsok működésének külön problémája, hogy döntéseiket egyhangú szavazással kell meghozniuk. Ennek leginkább az a következménye, hogy a tanácstagok nem tudnak közös véleményre jutni és ez miatt a testület képtelen döntést hozni. Úgy látszik, hogy a községekben nincsen megfelelő számú, a nemzeti viszonyban jártas szakember sem. A helyi önkormányzati törvény 2007. évi módosítása sem javított az eddigi helyzeten – az ismételt jogalkotási hiányosságok miatt.

Olyan, a nemzeti viszonyok szempontjából neuralgikus községben, mint például Szabadkán, még az is vitatott, hogy „kik lehetnek ennek a tanácsnak a tagjai”. Nem csoda, hogy a testület munkájában „lehetetlen volt konszenzusra jutni bármilyen témában” (Halász Gyula: Tanácstalanul, Magyar Szó, 2009. november 28. 16. o.).

Temerinben, ahonnan úgyszintén számos alkalommal érkezett „magyarverésről” és magyarellenes falfirkákról hír, a képviselő-testület tanácsának munkájáról nem is hallani. Sokan azt sem tudják, hogy a községben ilyen testület létezik. Pedig ennek volna a feladata, hogy a megromlott nemzetek közötti viszonyokat megvitassa, és javaslatokat tegyen a helyzet rendezésére. A képviselő testületnek ezért kötelessége lenne a tanács munkájának a megvizsgálása és a testület elnöke, valamit tagjai felelősségének megállapítása. 

Adán ez a tanács meg sem alakult, „mert a tagok kijelölésének módja meglehetősen összetett folyamat”, Újvidéken pedig, a tanácsnak, habár a nemzeti tanácsok kijelölték a képviselőiket, „még nem volt ülése” – olvasható az idézett írásban. Az EBESZ említett kiadványa ezért segítséget jelenthetne, mivel tartalmazza a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanácsok megalakításáról szóló határozat és ügyrendi szabályzat modelljét is.

A nemzeti viszonyokkal foglalkozó tanácsok szükségesek és fontos szerepet játszhatnának elsősorban a helyi nemzeti konfliktusok és problémák megoldásában. Az állami szervek azonban nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy ezek a testületek működjenek is. Vagy talán csak az volt a cél, hogy törvényileg eleget tegyenek az EBESZ elvárásainak? Az, hogy ezek a testületek működjenek is, úgy látszik, a hatalomnak már nem fontos.

Mgr. BOZÓKI Antal, ügyvéd

__________

* http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3178, 2010. február 4. [20:11]