Protekció, törvénysértés, érdekütközés...*

          Nem újdonság, hogy a magát demokratikusnak nevező hatalmi szervek sem mentesek a túlkapásoktól, a különböző törvénysértésektől és a botrányoktól. Íme, az utóbbi időben nyilvánosságra került néhány eset.

Protekció

         Tavaly nyáron a sajtó arról cikkezett, hogy Bojan Pajtić (1970), a Tartományi Végrehajtó Tanács (TVT) elnöke „részben visszatért első szerelméhez, a jogtudományhoz”, mivel (2009. július 1-jével) újból munkaviszonyba lépett az újvidéki Jogtudományi Karon. Pajtićnak „a politikából való visszavonulását”, vagyis állandó kormányfői munkakörének volontőri státusra váltását akkor azzal hozták összefüggésbe, hogy „eltúlozta a Statútumot” és távoznia kell.   

            A Jogi Kar hivatalos honlapján olvasható, hogy Pajtić 2008-ban ezen a karon védte meg „Házassági szerződések” című doktori disszertációját, majd 2009-ben a kötelmi jog tantárgy docensévé választották. A honlapon megtudjuk még, hogy Pajtić „három (szak)cikk és egy ismertetés szerzője”, amelyek közül kettő a doktori értekezésének részét képezi –  teszi hozzá a belgrádi Kurir című lap (2009. február 20-i online kiadása).

A Kurir szerint Pajtić „expressz, a megválasztási eljárás kezdetétől számított, alig három hónap alatt szerezte meg a docens tudományos címet, annak ellenére, hogy nem vett részt egyetlen tudományos projektumban sem, hogy legutoljára 1998-ban volt tudományos tanácskozáson, hogy soha nem volt tagja egyetlen tudományos, vagy szakmai társulásnak, és hogy semmilyen tudományos elismerése vagy díja nincsen”. Mindez látható a Bojan Pajtić docensé választásáról szóló jelentésből, amelybe a Kurirnak betekintése volt – olvasható a lap Protekcija (Protekció) című írásában. Pajtić tavaly szeptemberben-októberben már vizsgáztatott is.

Az újvidéki Jogi Karon egyébként az asszisztens–gyakornokok többségét, ami Pajtić is 2000-ig volt, amikor a politikai kötelezettségvállalása miatt befagyasztotta státusát, annak a ténynek az ellenére, hogy Vajdaság miniszterelnökétől több szakdolgozatuk van, nem választották meg docensnek – írja tovább a Kurir. A lap újságírója megpróbált kapcsolatba lépni a bizottságnak a tagjaival, amely Pajtićot docensé választotta, de „közülük senki nem volt hajlandó nyilatkozni”.

Pajtićnak a Jogi Karra való „visszatérésével” kapcsolatban több kérdés is felvetődik: Tiszteletdíjas munkakörben betölthető-e a tartományi kormányfői tisztség? Lehet-e egyszerre tudományos munkával foglalkozni és ugyanakkor ellátni a tartományi közigazgatás irányítójának munkakörét? Hol kapja fizetését és mennyit fizetnek neki havonta az egyik és a másik (munka)helyen? Van-e a két munkahely között érdekütközés?

Törvénysértés

A Tartományi Képviselőház 2009. október 15-i ülésén Dejan Jančát (1928), az újvidéki Jogi Kar nyugalmazott tanárárát nevezte ki Vajdaság új jogvédőjének.

A nyugdíjkorhatárt jóval meghaladó (82 éves) Dejan Janča hat évre való kinevezése teljesen váratlanul érte és szinte sokkolta a közvéleményt. Azért is, mert a Tartományi Képviselőház közvita és a civil szektorral való bármilyen tanácskozás nélkül nevezte ki az ombudsmant, ami demokratikus eljárásnak sem éppen mondható.

A Tartományi Ombudsmanról szóló határozat (megjelent Vajdaság Autonóm Tartomány 2002. december 31-i Hivatalos Lapjának 23. számában) 1. szakasza szerint a Tartományi Ombudsman „gondoskodik valamennyi személy alkotmányban szavatolt, nemzetközi emberjogi szerződésekben megerősített és közzétett, a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályaiban, Vajdaság Autonóm Tartomány törvényében és jogszabályaiban foglalt emberi és szabadságjogainak védelméről és fejlesztéséről”.

A jogvédő megbízásának megszűnéséről a 9. szakasz rendelkezik: „Az ombudsman megbízatási ideje megszűnik a személyes kérelmére, halála esetén, megbízatási idejének leteltével, a munkaképességének tartós elvesztésével vagy a nyugdíjba vonulási feltételek meglétével.”

Ebből a szakaszból egyértelműen az következik, hogy az e munkakört ellátó személynek, amikor teljesíti a nyugdíjaztatási feltételeket, megszűnik a kinevezése. Ezt úgy is kell(ett volna) értelmezni, hogy olyan személy, aki meghaladta a nyugdíjaztatáshoz szükséges életéveket – kinevezéskor a 64 évet – nem is választható ombudsmannak.

 A mai napig nem derült ki, hogy milyen megfontolásból került Janča erre a polgárok jogainak megvalósítása szempontjából fontos tisztségre? Helyette több, vajdaságban közismert, tőle lényegesen fiatalabb, pártonkívüli, a kisebbségek között is elismert szakembert lehetett volna közmegelégedésre megválasztani. Vagy itt talán a hatalomnak való megfelelés volt a legfontosabb? Konkrét esetben talán az sem volt mellékes körülmény, hogy az új jogvédő Bojan Pajtić tartományi kormányfő külügyi tanácsosaként is szerepelt.

Külön képviselőházi bizottságnak kellene megállapítani, hogyan történhetett meg Janča kinevezése a Tisztelt Ház által hozott határozat megkerülésével, és hogy ki ezért a felelős. Ez természetesen magával vonná az ombudsman azonnali menesztését is. Külön kérdés, hogyan tudja a „jogvédő” ellátni feladatait, amikor maga is jogszabály megsértésével került tisztségbe? Milyen tekintélyt élvez a közösségben és a munkatársai között?

Szivarozási ügy

Egeresi Sándorról (1964), a Tartományi Képviselőház elnökéről az év kezdetén az újvidéki Nacionalni Građanski napilap (a Građanski list utódja) hasábjain január 6-án azzal a címmel jelent meg egy írás, hogy „a közpénzekből havonta 60 ezer dinárt költ szivarra”. A napilap részletekbe menően elemezte Egeresi különböző költségeit. A lap címoldalán közölt fotón az elnök úr titói pózban szivarozik.

A napilap a képviselőházi elnök utazásaival is foglalkozik, azt állítva, hogy 2008-ban csak Brádi Zsoltnak, aki a Tartományi Képviselőház elnökének sofőrje és egyben rokona is, 380 ezer dinárt fizettek ki külföldi napidíjak címén, pedig a tartományi költségvetés a képviselőház tisztségviselőinek utazására éves szinten 100 ezer dinárt irányoz elő. A Nacionalni Građanski a fenti állításokat a Demokrata Párt (DP) meg nem nevezett magas rangú tartományi tisztségviselőjére hivatkozva közölte. Ez a személy még azt is elmondta, hogy pártját sokkolta a pénzszórásra vonatkozó felismerés, és hogy ezt a továbbiakban sem a DP, sem koalíciós partnereik nem tűrhetik.

– Ez a legalattomosabb rágalom, ami valaha is ellenem irányult. A bulvársajtó ezzel a kampánnyal szeretne lejáratni – válaszolta a fenti vádakra Egeresi Sándor (Füstködbe vesző vádak, Magyar Szó, 2010. január 9., 5. o), majd hozzátette, hogy a rágalmak miatt bírósághoz fordul. – Sohasem titkoltam a szenvedélyemet, mert ez szerintem szigorúan magánügy, semmi köze a munkámhoz. Az azonban hazugság, hogy közpénzeken vásároltam a szivart, és a saját pénzemből sem 60 ezer dinárt költök havonta szenvedélyem költségeinek fedezésére – közölte a vajdasági parlament elnöke. Szerinte az sem tartható kizártnak, hogy „az írás hátterében a Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) közötti feszültségek állnak”.

Az újságcikk és Egeresinek a napi sajtóban megjelent nyilatkozatai után azonban több kérdés is megválaszolatlan maradt: Ki mond, illetve ki nem mond igazat? A szerbiai költségvetés magyar részről történő meg nem szavazása miatt a DP és a VMSZ között kirobbant viszály összefüggésbe hozható-e az Egeresi lejáratásával, ahogyan azt az elnök állítja?

            Ettől is fontosabb azonban, hogy a sajtóban közölt adatok igazak-e, hitelesek-e vagy sem. A közvéleménynek ugyanis joga van tudni, mire költik a tisztségviselők az adófizetők pénzét.

Egeresi kilátásba helyezte, hogy pert indít az őt rágalmazók ellen. Kíváncsian várjuk, rágalmazás miatt bepereli-e a Nacionalni Građanskit.

Érdekütközés

            – Ha a korrupcióellenes harcot irányító ügynökség szigorúan venné az előírásokat, amelyek az összeférhetetlenséget is szabályozzák, a tartományi képviselőház mintegy harminc tagja (a 120 képviselő közül – B. A. megj.) választás elé kerülne, hogy április elsejétől vagy képviselői mandátumát, vagy valamilyen más, legtöbb esetben helyi funkciót tarthatna csak meg. Mindkettőt nem töltheti be – írta a január 13-i Dnevnik újvidéki napilap.

            A közfunkciók végzésekor történő érdekütközés megakadályozásáról szóló törvényt már öt évvel ezelőtt, pontosabban 2004. április 20-án, meghozták (megjelent a Hivatalos Közlöny 2004. évi 43. számában), vagyis még a jelenlegi tartományi képviselők megválasztása előtt.

            A hatalom problémája most – a saját maga által megszavazott törvénnyel – abból származik, hogy „ha ezek a tisztségviselők esetleg úgy határoznak, hogy lemondanak képviselői mandátumukról, és helyi szinten tevékenykednek tovább, a következmény az lenne, hogy helyettük mást kell beválasztani a parlamentbe”. A többségi rendszer alapján megválasztott honatyák esetében ugyanis – a listás, részarányos választástól eltérően, amikor párt vagy koalíció a távozó képviselő helyébe egyszerűen újat állít – meg kellene ismételni a választásokat. Ekkor viszont megtörténhetne, hogy a polgárok nem a jelenlegi hatalmi koalíció jelöltjeire szavaznának, ami hatalomvesztéssel is járna.  

            Az idézett írás szerint a Vajdasági Magyar Szövetség kilenc képviselője közül kettőt érint az összeférhetetlenséggel kapcsolatos választás. Az egyik Pásztor István, a VMSZ elnöke, aki – mint ismeretes – képviselői mandátuma mellett a kormány alelnöki posztját tölti be a gazdasági tárcát irányítva. Pásztor ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy „hamarosan választani fog a két – a kormányban és a parlamentben betöltött – tisztsége között”, közli az újvidéki újság.

            Pásztor arról már nem nyilatkozott, hogy a többi funkciójával mi történik, amelyek gyakorlása ellenkezik az említett jogszabállyal. Azt sem említette, hogy a VMSZ többi tisztségviselőjére, akik között olyanok is vannak, akik a helyi közösségtől a tartományi tisztségekig különböző funkciókat halmoztak, mikor alkalmazzák a törvényt.

            A Dnevnik írásával kapcsolatban ifj. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi miniszter – január 16-i hír szerint – kijelentette, hogy Vajdaság Autonóm Tartománynak van felhatalmazása, hogy márciusig rendelettel rendezze az összeférhetetlenség kérdését, amikor a tartományi hatalmi szervekről van szó. Elfelejtette azonban hozzátenni, hogy a tartomány ezt csak a hatályos törvénnyel összhangban teheti meg.

            Korhecz megemlítette azt is, hogy „jelenleg kétközben vannak azzal kapcsolatban, hogy az előírásokat alkalmazzák a Tartományi Képviselőház és a kormány jelenlegi összetételére vagy csak az új funkciók megszerzésének esetében legyen érvényes”. Magyarán: a hatalmi szervek még öt év után is azon gondolkoznak, hogy alkalmazzák-e a törvényt vagy se, illetve, hogy az majd csak másokra vonatkozzon. Még a miloševići rezsim alatt is külön volt választva a törvényhozási, végrehajtó és igazságügyi hatalom: aki képviselő volt nem lehetett a végreható szerv tagja, és fordítva.

            Dura lex, sed lex (a törvény szigorú, de törvény) – tanították egykor a Jogi Karon. Vagyis: A törvényt még akkor is szigorúan be kell tartani, ha annak rendelkezései nem éppen mindenkinek vannak a kedvére. Vagy ez már nem érvényes?   

Mgr. BOZÓKI Antal, ügyvéd

__________

* http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3141, 2010. január 20. [10:47]