A király új ruhája*

Gondolatok a zentai tanácskozás után

A szerb parlament augusztus 31-én – hétévi vajúdás után – elfogadta (a sokat és sokak által vitatott tartalmú) a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt. Miután a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői – a többi magyar párt és számos civil szervezet követelése ellenére – megszavazták a törvényt, a párt szeptember 18-án Zentán konferenciát szervezett  „a választói névjegyzék összeállításának kérdéseiről és a jövőbeni Magyar Nemzeti Tanácsról való elképzelésekről”.  

Csak a VMSZ szorgalmazza

A zentai tanácskozáson az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) nem jelent meg, dr. Páll Sándor, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség (VMDK) elnöke pedig nyíltan elutasította, hogy bármilyen módon támogassa a választói névjegyzék létrehozását. Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke is kedvezőtlenül értékelte a törvényt és bejelentette, hogy pártja a választói névjegyzékkel kapcsolatos álláspontját később fogalmazza meg.

Ebből is látszik, hogy a magyar pártok között teljes az egyet nem értés a törvény tartalma és a választói névjegyzék létrehozása módjának kérdésében is. (A VMDP szeptember 16-án, a VMDK és a civil szervezetek pedig szeptember 26-án javasolták a törvény módosításának sürgős benyújtását, mind a nemzeti tanácsok demokratikus létrejöttének módját, mind pedig az autonómia ismérveit illetően. Más dolog, hogy ennek a kezdeményezésnek bizonyára nem sok eredménye lesz.)

Leszögezhetjük: a nemzeti tanácsokról szóló törvény ismét megosztotta a vajdasági magyarságot és az ezzel kapcsolatos vita, még ha tanácskozásnak is nevezzük azt, elterelte a figyelmet az itteni magyarság helyzetének valós felméréséről és problémáiról, valamint szítja a közösségen belüli ellentéteket. Mindez objektíve csak a szerb hatalom érdekeinek felel meg.

Az újvidéki civil szervezetek már korábban hangozták, hogy az új törvény a nemzeti kisebbségek számára egyrészt csak valamiféle korlátozott kulturális autonómiát lát elő, vagyis nem biztosítja a vajdasági magyarság számára a nemzeti autonómiát, másrészt pedig nem zárja ki a nemzeti tanács elektorok útján való megválasztását.

A civilek szerint, az előkészítő munkacsoportban részvevő magyarok (Várady Tibor, Józsa László és Korhecz Tamás) sajnos kiváló alkalmat mulasztottak el, hogy kiharcolják a lényegi nemzeti kisebbségi önkormányzatot. Nem használták ki a nemzetközi egyezmények által biztosított minden lehetőséget, és nem követelték a kollektív kisebbségi jogok szélesebb skálájának a törvénybe való beemelését. Még Pásztor István, a VMSZ elnöke is – zentai bevezetőjében – „közbülső állomás”-nak nevezte a törvényt, ami nem jelenhet mást, mint annak elismerését, hogy nem „a megvalósítható maximum”, ahogy egyesek állítják. Legújabb (2009. szeptember 26-i) közleményükben a civil szervezetek fel is vetették az említet trió felelősségének kimondását a törvény elkészítése és a nemzeti tanács eddigi működése kapcsán.

Vannak olyan vélemények is, hogy a VMSZ – habár nyilvánosan a magyar választói lista létrehozásának előírt módját propagálja (mely szerint „minden választójoggal rendelkező, nemzeti kisebbséghez tartozó polgár külön nyomtatványon írásban kérheti a választói névjegyzékbe való felvételét – 52. szakasz 2. bekezdés), valójában az elektori választásra számít. (A legtöbb vélemény szerint a magyar választói névjegyzék csak az általános választói névjegyzék kivonata lehet, aminek a létrehozása állami feladat.)

A választói névjegyzék, amit máris „nemzeti hovatartozásunk, közösségi összetartozásunk szimbólumának” neveznek – s ezt a kialakult politikai légkör is táplálja – „jó magyarokra”, akik feliratkoznak a választási listára, és „rossz magyarokra” oszt bennünket. Kérdés azonban, hogy mennyire helyénvaló az ilyenfajta politizálás, milyen károkat okoz az ilyen alapon való megosztás? Ahelyett, hogy a választó polgárokra bíznák, döntsenek a saját belátásuk szerint. (Egyébként, a szerb alkotmány 47. szakaszának 2. bekezdése szerint, „senki sem kötelezhető arra, hogy a nemzeti hovatartozásáról nyilatkozzon”.)

Vannak olyan elemzők is, akik szerint, ha netán mégsem sikerül a választási lista létrehozása, akkor az a VMSZ-nek kettős hasznot hoz: A sikertelenségért, egyrészt, az ún. nemzetárulókat/nemzetelleneseket (aki nem támogatják a lista törvényszabta módon való felállítását) lehetne vádolni, másrészt pedig az elektori választások által a párt biztosíthatja önmaga számára a nemzeti tanácsra gyakorolt döntő befolyásának megtartását.

Külön problémát jelent, hogy a törvény (55. szakasza) szerint, a „választói névjegyzék vezetését, valamint a választói névjegyzék teljes körű, pontos és naprakész vezetéséhez szükséges egyéb kérdéseket” a kisebbségügyi minisztérium majd „részletesebben szabályozza”. Ennek a szabályzásnak a határidejét a törvény azonban nem szabta meg. Talány, hogy erre mikor kerül sor. Továbbra is marad, tehát, a status quo…

Meztelen a király

 A vajdasági magyarok túlnyomó többsége számára bizonyára ismeretlen a törvény tartalma. Még a törvény mellett agitálók között is vannak olyanok, akik el sem olvasták, vagy éppen nem értik azt és csak a párt álláspontját szajkózzák. Nagyon hasonlít ez a „meztelen királyról” szóló elbeszélésre, amelyben a hűséges alattvalók azt mesélik, milyen gyönyörű, ékes ruhája van a királynak, mert nem merik kimondani, hogy a király meztelenül jár. Esetünkben: Az beszélik, hogy milyen jó ez a törvény nekünk, holott valójában csak a szerb hatalomnak felel meg. A legszomorúbb azonban mégis az, hogy a VMSZ képviselői még nemzetközi fórumokon is ezt a mesét ismételgetik.

Valójában egy rossz törvényről van szó, amely semmivel sem viszi előbbre a vajdasági magyarság önkormányzatát, és amelyre csak azért volt szüksége Szerbiának, hogy az országról alkotott képet javítsa. Ezt segíti a VMSZ tisztségviselője is, aki szerint „most a mi dolgunk beélni a teret, amelyet az új törvény teremtett számunkra”. Ha a törvény szinte semmilyen teret nem teremt, hogyan lehet azt beélni? És a párt volt elnöke is, aki – a tőle már megszokott módon –„történelmi jelentőségű okmány”-nak minősítette a törvényt, amely (szerinte) „a nemzeti kisebbségek iránti tisztelet jele”.

A zentai tanácskozáson rámutattak arra is, hogy „a törvényen rajta van a legitimáció hiányának bélyege”: A szakcsoport tagjai csak a VMSZ-t képviselték. Ez mellett nem tartották tiszteletben a 2008. november 7-én Szabadkán tartott tanácskozásnak a nemzeti tanács közvetlen úton való megválasztásával kapcsolatos álláspontjait. A Magyar Koalíció által a szerb parlamentbe jutott VMSZ-es képviselők pedig a törvényről való szavazáskor figyelemre sem méltatták a többi négy magyar párt (a MPSZ, a Magyar Remény Mozgalom / MRM, a VMDK és a VMDP) és tíz civil szervezet (augusztus 28-i) határozott felhívását, hogy „a szavazáskor ellenezzék a törvény elfogadását”.

A zentai tanácskozás talán egyetlen pozitív hozadéka, hogy Pásztor István – e sorok írójának ismeretei szerint – első alkalommal igen keményen bírálta a Kárpát-medence utolsó egypárti testületének, a Magyar Nemzeti Tanácsnak az eddigi működését. Szerinte a 2002-ben elfogadott törvény és az általa megválasztott nemzeti tanács előre halálra volt ítélve, már maga a megválasztás módja is ellenszenvet szült:

– Sarkosan fogalmazva az MNT egy megvetendő intézménnyé nőtte ki magát, és a megfogalmazott bírálatok a VMSZ-re csapódtak le, hiszen egypártivá sikeredett. Az a kísérlet, hogy a VMSZ függetleneket, értelmiségieket emeljen be, ellensúlyozva az egypártiságot, nem volt sikeres. Régóta úgy éltük meg, hogy az MNT elidegenedett, nem volt nyitott, taszított, és nem vonzott, megosztott és nem integrált. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az MNT hatáskörei a 2002-es törvény alapján igen beszűkültek és az is tény, hogy mi így közösen soha nem fogalmaztuk meg elvárásainkat a Magyar Nemzeti Tanács irányába. Ezzel a mulasztással közösen kell szembenéznünk. Tényként élem meg azt is, hogy az MNT munkáját az utóbbi években az alacsony hatékonyság jellemezte, fogalmazott Pásztor Zentán.

A VMSZ elnökének ilyen, meglepőnek is mondható szavai remélhetőleg lehetőséget nyitnak a MNT és volt elnökének hét évi tevékenységéről való tárgyilagos vita kezdetére és arra, hogy egy olyan, új összetételű nemzeti tanács jöjjön létre, amely képes lesz megfogalmazni és hatékonyan képviselni a vajdasági magyarok érdekeit a szerb hatalmi szervek előtt.

Mgr. BOZÓKI Antal, ügyvéd

__________

* http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2903 (2009. október 4.)