Érdekesnek és jelentősnek ígérkező esemény színhelye lesz a hét utolsó munkanapján Zenta. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke ugyanis szeptember 18-ára ebbe a tiszamenti városba hívta tanácskozásra a vajdasági magyar pártok, az egyházak, a civil szervezetek, valamint az értelmiség képviselőit. A több mint 200 meghívó szétküldése is azt tanúsítja, hogy a VMSZ elnöke igencsak fontosnak tartja a tanácskozást.
Mi a témája ennek a hamarjában összehívott konferenciának és miért éppen most kerül rá sor?

Választói névjegyzék

A zentai gyűlés témáját – a meghívólevél alapján – „a magyar választói névjegyzék összeállításának kérdése és a jövőbeni Magyar Nemzeti Tanácsról való elképzelések” képezik.
– A vajdasági magyar választói névjegyzék összeállítása annak lehetősége, hogy közösségünk közvetlen úton válassza meg az új Magyar Nemzeti Tanácsot. Azonban a névjegyzék nemzeti hovatartozásunk, közösségi összetartozásunk vállalásának szimbóluma is, a vajdasági magyar közösség önrendelkezési vágyának megvalósulása – a konferencia módot jelent arra, hogy ebben a kérdésben is kikristályosodjanak úgy az egyéni vélemények, mint a civil szerveződések, pártok álláspontjai – olvasható Pásztornak a napirenddel kapcsolatos levelében.
A másik témát, amelyben Pásztor tanácskozni kíván, az eléggé kacifántos megfogalmazás miatt, nehezen lehet kihámozni: „Mindannyiunk – értelmiségiek, művészek, civil szférában tevékenykedők, intézmények, melyeknek az MNT alapítója és amelyeknek a jövőben az alapítója lehet, nemzetileg fontos intézmények és amelyek azok lehetnek, egyházak és pártok – közös érdeke, hogy az új Magyar Nemzeti Tanács (MNT) irányába megfogalmazzuk azokat az elveket, elvárásokat és feladatokat, amelyekből az eddig hiányzó stratégiai dokumentumok megíródhatnak – a konferencia ennek a munkának az elindítását is szolgálja.” Érthető, vagy nem?
A VMSZ tanácskozására az után kerül sor, hogy a szerb parlament augusztus 31-én elfogadta a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt. A törvény elfogadását támogató egyetlen, a hatalomba részt vevő vajdasági magyar párt elnökének most szüksége van a meghívottak támogatására, mert az nélkül nehezen lesz kivitelezhető a választói névjegyzék összeállítása, illetve az új MNT tagjai közvetlen úton való megválasztáshoz szükséges (egyesek szerint 117.000, mások szerint 120.000) magyar választó aláírása.
A másik téma, a jövőbeni MNT irányába megfogalmazandó „elvekről, elvárásokról és feladatokról” szóló esetleges vita valójában még nem is időszerű, hiszen az új MNT megválasztására – optimista számítások szerint is – csak mintegy hat hónap múlva kerül sor. Ezt a témát, az elnök úr is bizonyára csak a látszat kedvéért ragasztotta az előbbihez.
Nem hagyható szó nélkül az sem, hogy a tanácskozást munkanapon tartják. A szervezőknek végre illene figyelembe venni azt is, hogy a részvevők óriási többsége nem valamelyik állami pénztárnál kapja a fizetését, vagy napidíjat, és személygépkocsi sem áll a rendelkezésére.

Törvénybe illeszkedni?

A szerb parlamentben a VMSZ képviselői a Magyar Koalíció (MK) másik két pártjának (a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak és a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség), valamint a Magyar Polgári Szövetség és számos civil szervezet ellenkezése ellenére megszavazta a törvényt. A hatalomban nem részes magyar politikai pártok és civil szervezetek idejében felismerték, de fel is hívták a VMSZ-es képviselőket, hogy ne támogassák a törvényt, mivel az nem biztosítja a nemzeti tanácsok közvetlen módon, tikos szavazással való megválasztását és a nemzeti önkormányzatot is csak a korlátozott kulturális autonómia formájában látja elő. (Pásztor levelében tévesen az önrendelkezés kifejezést használja, ami valóban csak „vágy” marad.)
Végel Lászó író és Losonc Alpár tanár 2001-ben éppen azért lépett ki a (2002. évi) szövetségi kisebbségvédelmi törvényt előkészítő csoportból, mert „a közvetlen választásokra vonatkozó véleményüket teljesen mellőzték”. Most – a VMSZ jóvoltából – ismét olyan helyzetbe kerültünk, hogy – amennyiben nem lesz a törvény szerint meghatározott számú választópolgár a listán – újból elektorok útján lesz megválasztva az új MNT.
A másik megjegyzés arra vonatkozott, hogy Józsa László, a letelt mandátumú Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Korhecz Tamás, tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi tikár és dr. Várady Tibor, az akkor és a mostani törvényjavaslatot kidolgozó szakcsoport tagjai nem használták ki a nemzetközi egyezmények által biztosított minden lehetőséget, és nem követelték a kollektív kisebbségi jogok szélesebb skálájának a törvénybe való beemelését. Bizonyára jóvátehetetlen hiba ez, akárhogy is nézzük. (Forognak is a nagy jogász elődök a sírjukban, Deák Leó, Várady Imre és Nagy Imre, akik a két világháború között méltóan képviselték a vajdasági magyarok érdekeit, nemzetközi fórumok előtt is, de mindig a lakosság követeléseivel összhangban.)
A VMSZ most ezzel a tanácskozással azt szeretné igazolni, hogy a közvetlen választásokat szorgalmazza, és a választói lista összeállításához kell a részvevők támogatása. Miért fogadta el akkor a törvénybe iktatott megoldást: ha nem lesz meg az aláírások szükséges száma, akkor mégiscsak elektori választásokra kerül sor? Miért volt erre szükség? Miért nem lehet itt is olyan magyar választói névjegyzék, mint Horvátországban és Szlovéniában? Azt viszont, aki nem akar „partner lenni” az ilyen politikában, „aki szembeszáll a kezdeményezéssel”, máris „nemzeti ellenségnek” kiáltották ki”.
Vannak olyan személyek, sajnos még az értelmiségiek között is, akik azt mondják, hogy „bele kell illeszkednünk a meghozott törvénybe”. Más szóval (ismét) hunyászkodjunk meg. De vajon meddig fogadjuk még el a ránk erőszakolt megoldásokat? Meddig tanácskozunk még olyan témákról, amelyeket már régen letárgyaltunk, de valaki(k) mindig visszavet(nek) bennünket?
Miért nem szervez(ett) a VMSZ már eddig tanácskozást az őshonos magyar nemzeti kisebbség jogainak a megvalósulásáról a 2000. október 5-i fordulat után? Tanácskozást a kisebbségi oktatás beomlásáról, a magyar többségű községek bíróságainak a megszüntetéséről, a tájékoztatás sanyarú helyzetéről, a latin betűs írásmód száműzéséről a mindennapi használatból, a szobrok ledöntéséről, az emlékművek meggyalázásáról, arról, hogy Szabadka a magyarok számára „nem biztonságos város”?

Bozóki Antal

http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2856